Mit csináljak? Volt már más is ilyen helyzetben és meg tudtátok oldani?

"mert szerintem az ilyenfokú szoros viszony már beteges"

Hú de nagyon tévedsz!!

Egyáltalán nem beteges!

Csak neked szokatlan.

Ha nem anyu keres, akkor én hívom fel őt.

A párom anyukáját is szoktam hívni, ha ő nem hív a párom elég lazán veszi, de sokszor a kezébe nyomom a telót, hogy az anyukája van a vonalban és beszéljen vele. Nehéz lehet egy olyan valakitől távol lenni, aki eddig a mindennapjaik központja volt. Engem nem zavar, sőt szeretem, ha hívnak.

Nézd, ehhez kettőn áll a vásár. Az én családom is ilyen mentalitású (ffi vagyok) és a párom szintén nehezményezte. Csak mondjuk én is. Egy ideig magamat is megnyugtattam, hogy ez rendjén van és hálás legyek stb, de bevallom: engem is nagyon zavar/zavart, ha apám a lehető legváratlanabb pillanatban zaklat a dolgaival. Ha nem tudunk egy dvd végig nézni stb. Én magamban fejlesztettem ki azt, hogy legyek őszinte magammal és merjem kimondani, hogy "ezt én most NEM SZERETNÉM". Aztán ahhoz is kellet tudatosság, hogy leváljak, hogy ne függjek apám kedélyállapotától. Értem ezalatt: felhív, igénye van, de hétvége van, filmet nézünk/pizzát eszünk/vagy mást csinálunk ;) stb stb. Akkor én annak árán is NEM-et mondok, hogyha ő besértődik. Az öregem érdekes módon visszább is vett picit (még nem eleget, de dolgozom az ügyön :)) amióta érzi, tapasztalja, hogy KÉPTELEN MANIPULÁLNI az elesettség megjátszásával, a sértődéseivel. Amikor bevágja a durcát, én engesztelés helyett sarkon fordulok és otthagyom. Ez bevált, hatásos, és bármilyen hihetetlen, még javult is a kapcsolatom apámmal.

A lelke mélyén még tiszteli is a másik az emberben azt, ha határozott és kiáll magáért.

Én ezt ajánlanám a párodnak is, kiemelve azt, hogy a kapcsolatukra is jó hatással lesz, higgye csak el. Akár olvasd fel neki amit írtam.

Szia! 4-es válaszoló vagyok. Mivel férfiból vagyok magam is és elismerten, bevallottan későn érő, így bele tudom képzelni magamat a párod helyébe. Így belső kulisszatitokként annyit javasolnék, hogyha eredményeket akarsz elérni, akkor semmiképpen ne ilyen arculcsapós, Csernusos, "nőlj már fel", meg Müller Péteres: "NEM az az igazi felnőtt..." jellegű, a megfelelésre apelláló frusztráló negatív dogmákkal próbálj rá hatni. Semmiképp. Az ellenkezőjét éred el. Tudom magamról, ha valaki nem a nyereséggel, a pozitív megerősítéssel akar engem motiválni, hanem a veszteségérzettel és a veszteségelkerülő mechanizmusomra akar hatni, egyből kihozza belőlem is a lázadót. Tehát ha azzal szembesíted, hogy a jelen életvitele NEM FELEL MEG a mai kor és egyéb sztereotípiák ELVÁRÁSAINAK, akkor hamarabb fogja azt mondani, hogy nem is akar megfelelni. Tehát ez zsákutca. A pozitívra nyitottabb gondolkodású emberekre sokkal inkább az inspirációk hatnak. Pl.: vidd őt sokszor olyan, korosztályotokbéli társaságba, ahol hozzátok hasonló, de jóval önállóbb, felnőttesebb, szülőmentesebb élet folyik. És látszik rajtuk, hogy ők ebben jól érzik magukat. A jó példák sokkal ragadósabbak. Nálam is sokféle folyamat zajlott az életemben, és a nézeteim átértékeléséhez nekem is mindig belső meggyőződés kellett, soha nem az erőszak, a zsarolás, az elvárás. Az elvárás egyenesen taszít.

Szervezz olyan programot, ahol neki ciki, ha hívogatja az apja, ahol ő maga látja, hogy az élet nem úgy dörög, ahogy ő most éli azt. De sose érvelj felnőttességgel, "igaziférfi" sztereotípiákkal, és az sem visz előre, ha példálózol, hogy mások hogy csinálják. A belső meggyőződését kell inspirálni és türelmesen hagyni formálódni. Ez mégcsak nem is manipuláció, hiszen az ő döntéseit tiszteletben tartod, maximum kicsit "tereled" őt. Nálam hasonló volt, felnőttként is jó kapcsolatot ápoltam a szüleimmel, ma már csak apám él. A jó kapcsolat megvan ma is, fontos is, de ma már én, magam, belső meggyőződésből nem hagyom, hogy a privát zónámba legyen tolakodva. És engem is a pozitív példák "befolyásoltak" nem az elvárások. Remélem hasznát veszed a fentieknek, sok sikert hozzá. :)

Ti most akkor a szülőkkel éltek hogy rátok nyit?

Szerintem azzal hogy visszaír nincs semmi gond.Ez pár perc.

Azt nem tudom megérteni hogy tud rátok nyitni. Én bezárom az ajtót és nem megyek ki akkor ha kettesben akarunk lenni.

Egyébként én is szülőfüggő vagyok mint a barátod, de ha úgy van akkor megmondom a szüleimnek. Pl hétvégén délelőtt szeretünk együtt lenni, hogy nem kelünk fel teljesen, hanem ágyban reggeli, tv stb.. Én konkrétan megmondtam anyukámnak hogy bocs de nem akarok felkelni még.