Hogyan éltek meg egyedül, albérletben, ha csak egyszerű alkalmazottak vagytok?
Egy kis Garzon albérletben lakom és nem fogom tudni fizetni a költségeimet, pedig évek óta élek itt.
Eddig, a párommal életem együtt, ahol kettőnk béréből jól tudtuk finanszírozni a költségeinket.
Az év elején (Múltinál dolgozom) a munkahelyemen visszavették az óraszámokat, ezáltal a bérem lecsökkent.
Ha jön a baj, akkor csőstől jön. A párom elhagyott és több év után összejött egy kollégájával, és elköltözött hozzá.
Most fogalmam sincs, mit tegyek. (Nem költök cigarettára, sem gyógyszerekre és nem is iszom el)
Az egy szoba miatt lakótársat nem tudok, és nagyon nem is szeretnék. Elmúltam harminc, és a munkaerő piacon sincs túl sok lehetőségem, mert csak egy szakmám van.
Most örülök, hogy nem lett gyerekem, mert most szembesültem azzal, hogy magamat sem tudom eltartani.
A szüleimhez vidékre tudok költözni, de ott meg semmi munka nincsen. Tehetetlennek, és butának érzem magamat, és már bánom, hogy csak egy szakmám van, és nem lettem diplomás, vagy komputer zseni.
Ez a szomorú magyar valóság. Él még valaki egyedül albérletben? Hogyan tudod fizetni?
Ha a szüleidtől nem tudsz bejárni dolgozni, akkor jobban jársz, ha nagyobb albérleten osztozol valaki mással, kevesebbre jönne ki a költséged.
Egyedül még egy saját garzont fenntartani is nagyon nehéz, sajnos a rezsiköltségek (is) messze elrugaszkodtak az átlagkeresettől.
A költözés lelkileg is jót tenne talán, hogy nem emlékeztet az exedre, mikor hazamész.
Bocsánat, nem akartam bántani a diplomásokat. Csupán sokszor lenéztek már, mert nekem nincsen.
Azt hiszem, hogy a szülőkhöz való visszaköltözés marad és a munkanélküli segély, ami mellet elkezdek angolul tanulni.
00:15-nek üzenem
Én is hasonló cipőben járok, lassan 14 éves informatikai gyakorlattal, informatikai mérnök diplomával, nem kellek sehova mert 32 éves gyermektelen, egyedül álló nő vagyok. Mindenkinek az a fixa ideája, hogyha felvesznek, akkor fél év múlva fejvesztve rohanok gyereket szülni.
Lassan egy éve próbálok meg egyedül megéli egy bérelt, pici házban (azért ez itt vidéken annyira nem horrorpénz), de az összes tartalékom, hitelkártyakeretem feléltem ... lassan tényleg nem tudom mi lesz. Én még a szüleimhez sem tudok menni.
Havi 105.000ftot költök csak arra,hogy fedél legyen a fejünk felett.
Az én helyzetemet nehezíti,hogy a 4 éves kislányommal élek együtt.A családom engem se tud támogatni anyagilag,de a kislányomra sokat vigyáznak,hogy én dolgozhassak.
Hétfőn 2kor
kedden 4kor
szerdán 5kor
csüt és ma 6kor keltem,hogy el tudjam végezni a pluszmunkám és meg tudjunk élni valahogy.
De én még reménykedek,hogy majd könnyebb lesz a helyzetünk!
Ja,azt el felejtettem hozzáírni,hogy 25 éves vagyok és még soha életemben nem volt 4 órásnál nagyobb bejelentett munkám.Az is csak másfél évig.
Jelenleg megbízási szerződésekkel dolgozok,azt is a legminimálisabb összegre jelentik be,szóval a fizum 80%a fekete.
Fizetem magam után a TBt és mosolygok az óvónőkre mikor megkérdezik,hogy nyáron mikor megyek szabira,hogy nem lesz oviban a kislányom!
Én meg elváltam és egyedül Alkalmazotti fizetésből én sem voltam képes fizetni az albérletet.
Pedig eladtam az autóm, nem iszom, és nem dohányzom.
Tudjátok mennyire pocsék érzés 40éves férfiként bekuncsorognia szülőkhöz. De önérzet ide, társadalmi megvetés oda, így jobban kijövök anyagilag.
Azt is tudom, ez így nem mehet sokáig, de inkább a szülök, mint a lakótárs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!