Szerintetek kinek van igaza? (hosszú)

Édesanyám és az apám 11 éve váltak el, apám erőszakos jelleme miatt, rendszeresen vert minket is, édesanyámat is, erőszakos cselekményekért is folyt hivatalos eljárás ellene. Egy ideig még kapcsolatban voltunk vele, de ezek után eltűnt, és tíz évig nem is hallottunk felőle. Békés életünk volt, édesanyám rengeteget dolgozik, hogy előbbre jussunk, tényleg mindent megad nekük, amit csak a szánkon kiszólunk, erején felül teljesít minden nap, apám semmit nem adott, még a kötelezően kirótt gyerektartást sem fizette. Mi tanulunk, igen jó eredménnyel, húgom középiskolás, én egyetemista vagyok, a költségek egyre emelkednek, édesanyám pedig nemrég vesztette el a munkáját. Fél évvel ezelőtt apám újra felvette velünk a kapcsolatot. Én először elhordtam mindennek, utálkoztam vele, de utána mégis találkoztam vele, és ígérte, hogy segít anyagilag, fizet tanköltséget, utazást. Eddig nem sok valósult meg belőle, én a jogosítványt kezdtem el, abból 50-et adott ide, 90 kéne még. Megígérte, hogy ha elkészül a jelenlegi munkájával - az építőiparban dolgozik - akkor lesz pénze, és kapok, én kivárok. Édesanyám viszont, bármikor szóba kerül apám kiborul, és azt hiszi, nem tudjuk, mennyit adott nekünk, összehasonlítja magát apámmal, pedig kettejüket egy lapon sem lehet említeni, mégis azt gondolja, hogy el vagyunk ájulva tőle. Édesanyám tíz éve kiteszi a lelkét, apám semmit nem csinált. Pusztán kíváncsi vagyok, képes-e valamit adni is, ha már azt állítja, érdekeljük. Én személy szerint édesanyám válláról szeretnék valamennyi terhet levenni, és mivel esélyt látok abban, hogy apám - akit eddig nem is ismertem - segít, így tartom vele a kapcsolatot. Anyám ezt úgy érzi, mintha hátbadöfném, és ellene szervezkednék, mintha elpártoltam volna tőle, mert most rosszabb a helyzete, és én már rögtön a süllyedő hajóról menekülök. Igazából nem akarom még jobban megnehezíteni a helyzetét. Dolgozni eddig is dolgoztam minden nyáron, de most ez a másik lehetőség sem jön rosszul. Nem fogom erőltetni, ki akarom tapasztalni, hogy áll valójában hozzá apám, és ha csalódnom kell, akkor jó. Azt szoktam mondani anyámnak, ne foglalkozzon vele, és hagyja rám meg a húgomra, mit intézünk apánkkal, mert neki ehhez semmi köze, nem kell vele kapcsolatban lennie, sőt. Nem tudom, kinek van igaza. Én tettem rosszat, vagy édesanyám gondolkodik furcsa módon? Érthető, hogy ezt gondolja, hiszen gyűlöli apámat, de miért nem tudja elengedni ezt a gondolatot? Miért jár a fejében? Én úgy gondolom, ha már tíz évet kihagyott, itt az ideje, hogy törlesszen belőle, ha tényleg akar. Ha nem, ez van. Annyit talán megér, hogy kéthetente találkozzak vele.