Mégis mit kezdjek ilyen családi "idillben"?
Apám alkoholista, ráadásul olyan ember, hogy nem lehet ellent mondani neki, mert mindig csak neki lehet igaza. Emellett hirtelen haragú is... nem beszélek vele szinte semmit már évek óta. Ő most messze dolgozik szerencsére így ritkán van itthon.
Húgommal szintén nem beszélek évek óta, mert túlzottan mások vagyunk és valamin összevesztünk akkoriban, ami azóta se lett megoldva. Már nem tudom mi volt ez, de nem is érdekel őszintén szólva. Volt, hogy összeverekedtünk... ez már elég kibékíthetetlen dolog és nem is akarok őszintén szólva vele megbarátkozni.
Mamám 93 éves, egész nap ordít, mert mindig valakit maga mellett akar tudni. Mindig kitalál valamit felesleges kifogást és ezt szajkózza minden 5 percben, még éjjel is, alig tudunk aludni. Mindenkit idegesít már, ápolót is fogadtunk mellé hétköznapokra délig kb. hogy figyeljen rá, mert mászkál és kiabál ki az ablakokon meg az ajtót nyitogatja és kint elesik, ha kijut. Teljesen megzakkant már idős korára, nem lehet vele beszélni egyáltalán.
Anyukámmal jövök ki "jobban". Vele eltudok beszélgetni, de nem túl komoly dolgokról. Ha komoly dolgok jönnek szóba, akkor általában vitázunk és sértődés lesz a dologból. Ma is ilyen történt, mert megkértem, hogy had nézzek be holnap egy üzletbe, ahova van 30%-os kuponom, hogy vegyek magamnak egy farmert, mert összesen van 2 farmerem, az egyik meg széthasadt tegnap. Ő kijelentette, hogy nincs pénz erre, én meg rávágtam, hogy ha húgom kérné, akkor biztos lenne.
Igaz, hogy alig van pénzünk, de akkor is, húgomat jobban szereti, ebben biztos vagyok. Én úgy érzem csak "vagyok" itt, de hogy minek, azt én se tudom... Engem nem tart annyira, ez biztos, mert leszbikus vagyok és nem tudja teljesen elfogadni a dolgot... plusz egyéb gondjaim is vannak, de én csak azt szeretném, ha nyugi lenne és egyenlően lennék kezelve a húgommal együtt...
Nincs sok pénzünk, de azért mégis, húgomnak annyi mindene van, mindene megvan szinte, amit csak akar, nekem meg alig van pár ruhám és szakadt farmerben kell járnom...
Legszívesebben elköltöznék itthonról vagy csak egy szó nélkül lelépnék, de nem tehetem, mert nincs kihez mennem...
18/L
6-os: Kiskorom óta is csak a lányok érdekeltek, mikor még apámmal is jóban voltam, már akkor is. Ez egy gyakori téveszme "kívülállók" részéről, hogy azt hiszik valaki azért lesz leszbikus vagy meleg, mert történik vele valami... Ha valaki egy ilyen esemény után döbben rá a dologra, az már azelőtt is az volt, csak nem tudta saját magáról sem.
De most nem kioktatni akarok senkit, csak zavar, hogy mindig megkérdőjelezik az én meggyőződésem akár itt, akár máshol... Ez viszont a mostani kérdést lényegében nem igazán változtatja, nekem a mostani helyzettel van gondom...
Most nincs pénzed, de ha tavasszal, nyár elején beindulnak az idénymunkák, egy keveset tudsz gyűjteni. Tudom, lányként lehet, hogy nehéznek találnád, de próbáld meg, például a csemege kukoricát, ha csak egy napra, akkor csak egy napra, már abból is van párezer forintod, amiből majd tudsz venni ruhát, ráadásul elmondhatod, hogy megdolgoztál érte.
Diákmunkák vannak arrafelé?
Esetleg idősebbeknél besegíteni alkalmanként, párszáz forintért cserébe?
Lehet, hogy így nem hangzik jól, de feledd: az aprópénz is pénz
Elhiszem, hogy nem érzed magadat túl jól otthon, de azért lehetnél egy kicsit belátóbb. Apád dolgozik, anyád gondolom szintén. A húgod túl sok vizet nem zavar, mert kollégiumban lakik. A nagymamád - már ne haragudj - nem "megzakkant", hanem megöregedett, és valószínűleg ezért viselkedik úgy, ahogy.
Te pedig azon keseregsz, hogy nincs pénzed farmerra. Hol próbáltál eddig pénzt keresni, anyukád zsebén kívül? Ha van neted, akkor üsd be a keresőbe a "diákmunka pécsett"-et, és nézd meg a kínálatot. Ha egész héten nem is, de hétvégékre valószínűleg találsz magadnak olyan lehetőséget, amivel valami zsebpénzhez jutsz.
Mint ahogy írtam is, vannak egyéb gondjaim is, az egyik miatt pedig nem tudok diákmunkát vállalni, pedig szeretnék...
Az meg, hogy a farmert hoztam fel, azért van, mert épp az volt aktuális aznap. Sejtettem, hogy lesznek hozzád hasonlók, akik elkényeztetettnek hisznek majd, így nem lepődöm meg.
Egyáltalán nem hiszlek elkényeztetettnek, azok alapján, amit a körülményeidről írtál. De a problémáid alapja az, hogy nem érzed magadat jól otthon, és pénz nélkül esélyed sincs arra, hogy változtass az életeden, vagy a körülményeiden.
De gondold egy kicsit végig, te mit tanácsolnál hasonló helyzetben, ha valaki tőled várna választ a kérdésedre? Szakmád nincs, pénzed nincs, dolgozni nem tudsz, a család nem tud segíteni abban, hogy önálló légy, otthon rosszul érzed magadat... Mi a megoldás szerinted?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!