Tényleg ennyire fontos ez?

Sziasztok!

17 éves vagyok, a szüleim elváltak, amikor 2 éves voltam.

Apával kb két havonta találkoztam, úgy, hogy minden nap eljött a házunk előtt kétszer.

Igazából akkor, amikor meghalt 13 voltam és előtte eléggé közömbös volt, hiszen nem volt sok közös élményünk, nem is utáltam.. Ám a temetése napján kiderült, hogy hosszú évekig hazudozott nekem.

A nagymamámmal mindig is nagyon rossz kapcsolatom volt. 5 évesen lehülyézett, hazudozott (még nekem is) és nagyon sokszor leszidott. Apukám halála után engem okolt, amiért elvesztette a fiát, majd amikor a nagypapa meghalt ugyanezt eljátszotta. Gyűlöltem vele találkozni. A megbeszélt találkozók előtt mindig addig sírtam, amíg már hánynom nem kellett. Ki nem állhatom és most az örökségből is ki akar túrni.

A nagypapámat ezzel ellentétben imádtam. Ha ő nincs, az ott töltött időt nem bírtam volna ki. Vele sem találkoztam túl sűrűn, de hetente beszéltünk. Sajnos már ő is meghalt.

A nagymamám egy nap többször megy a temetőbe, ott is veszekszik midenkivel ( volt, hogy gereblyével megvert egy asszonyt és napokig kórházban volt). Félek, hogy összefutok vele. Nem akarom azt hallgatni, hogy milyen szar ember vagyok (ezt megkapom elégszer itthon is).

Úgy gondolom, hogy nem fontos az, hogy járjak a temetőbe, hiszen gyászolhatok másképp is.

Azt mondtam anyának, hogy szerintem egy embert addig kell szeretni, amíg él...és nem a temetőben kell ezt kimutatni..

Mit gondoltok erről?