Zavar a tudat, hogy én csak a véletlennek köszönhetem, hogy megszületem! Ez sajnos kihat a szüleimmel való kapcsolatomra? Ez megoldás?

Igazából mindig is éreztem,hogy nem vagyok jó helyen.A nővéremnek mindene meg van nekem semmim sincs.Nem is beszélnek velem,haza érek és még egy szia semmi se..Értitek?

Fogalmam sincs,ez megmagyarázatlan számomra,hogy lehetnek ilyenek?

Nincs példa előttem,apám egy senki a szememben.Soha egy jó szava nem volt hozzám,úgy éltem velük mint egy idegen.

18 éves vagyok és fogtam magam és elköltöztem a keresztapámhoz.

Ő az egyetlen aki megért.

Nem arra vágyok,hogy eltartson se arra,hogy megóvjon,csak kell valaki akinek elmondhatok mindent ami ki kívánkozik belőlem.Jó tanuló vagyok, viszont magatartásilag nagyon rossz.Ez tény nem szépítem, 1,9-es magatartással zártam a félévet 4,3-as szorgalommal.

A balhék egyre halmozódtak és én mindig beleestem.

A nagymamám amikor még élt ő mondta el,hogy nagy dilemmában voltak,hogy megtartsanak e...

Ez sokkolt.

Nem szívesen találkoznék velük,legszívesebben letagadnám őket.Lehet az is lesz.Leköpni valók...

Érettségi után saját lábra szeretnék állni,mivel ez se megoldás..

Igazából már az se tudom mi a helyes lépés.

De elkellet onnan jönnöm ami láthatóan senkit se zavar..

Mit tennétek? Felejtsem el őket örökre?