Mit lehet csinálni egy nőnek otthon egész nap, ha már a gyerekei iskolások? Ti nem őrülnétek meg?

Mondhatsz bármit Kérdező, de én a fél karomat odaadnám ha többet lehetnék az egy szem gyermekemmel. Ugyanis a gyerekvállalás nem csak arról szól, hogy megszülöm, ellátom étellel, tiszta ruhával és takarítok körülötte. Van annak a gyereknek lelke is. Mióta visszamentem dolgozni nem meglepő módon sokkal kevesebb idő jut a fiamra és ez nem jó. Közös programot csak 7végén tudunk csinálni és mire hazaérek csak annyit tudok tenni, hogy meghallgatom milyen volt a napja, mert már megy is lefeküdni.

Vagy azt akarod mondani, hogy ez a nő még a gyerekeivel sem foglalkozik?

Hát nem tudom, szerintem ezt mindenki máshogy éli meg... Én például úgy vagyok vele, hogy állandóan kifutok az időmből, sosincs időm mindenre, amire szeretném, mégse tudnék úgy meglenni, hogy nem dolgozom. Most egyetemre járok, mellette van munkám is, gyereket is nevelek. Januárban, amikor készen voltam a vizsgáimmal, és éppen dolgozni sem kellett (ez kb 3 hét volt), hát én azt hittem, meghülyülök az unalomtól. Persze, ki volt takarítva csillivillire a lakás, de már egy hét után iszonyúan idegesített, hogy csak ezzel telik el az egész napom. Elintézem a lakást, másnap kezdem elölről, és ez ismétlődik folyamatosan. Így, hogy minden napra van tennivalóm, vagy az óráimra járok, vagy dolgozni, lehet, hogy nincs mindig a legnagyobb rend, de nem is lézengek a lakásban, mint egy holdkóros. Így is főzök minden nap, a takarítás nagy részét szintén én csinálom, gyerekre is, páromra is jut időm, mellette most elkezdtem nyelvet is tanulni, de hát én így szeretem, ha pörög az élet, ha sok a dolgom, még ha néha nyafogok is miatta :D

De ez tényleg olyan, hogy én kitapasztaltam, hogy nekem mi a jó, de ettől még másnak nem biztos, hogy ugyanez megfelel. A baj akkor van, ha az illető maga sem tudja, hogyan jó neki, csak a jelenlegi helyzetével nem elégedett, de nem is tudja, milyen irányba kéne lépnie ahhoz, hogy jobb legyen.