Mit csináljak, ha anyu még mindig aput szidja évekkel a válás után is? Átköltözhetek hozzá?

Anyukád joggal érezheti úgy, hogy apád átverte, anyukád legszebb éveit áldozta rá. Ugyanis annak idején örök hűséget esküdtek egymásnak jóban rosszban. Két gyermekes 40 éves nő után már minden tekintetben normális (megjelenés, jellem, egzisztencia) férfiak nem nagyon kapkodnak.

Egy 40 éves az átlagnál kicsit sikeresebb férfi pedig szinte minden ujjára kaphat neki tetsző huszonéves csajokat.

Nyilván ez is fokozza anyukád apukád iránt érzett dühét.

"Még nem merte aput megkérdezni, mert előtte el akarom dönteni." - kérdező, ez nagyon nem jó ötlet, nem véletlen, hogy az ember először informálódik, azután átgondol, és végül dönt. Gondolj bele, még egy sima, közönséges vendégségbe sem megy úgy az ember, hogy először odaállít, aztán majd lesz valahogy... ez nagyfokú tiszteletlenség a másik féllel szemben, nem lehet embereket kényszerhelyzetbe hozni. Na, valakihez odaköltözni, az meg ennek a sokszorosa...

Szóval de, előbb meg kellene mindenképp kérdezni apukádat, hogy HA ÚGY ADÓDNA, hogy te hozzá költözzél, mit szólna hozzá... (nem kell hosszasan ecsetelni a miérteket...)

#12, attól, mert valaki nem konzervatív ízlés szerinti mintaférj, attól még lehet jó szülő, és a gyereknek semmi köze ahhoz, hogy az apja férjként milyen, nem a gyerek ment hozzá feleségül...

Anyuka részéről az lenne az elvárható minimális tisztelet a gyereke felé, hogy nem a gyereket terheli azzal, hogy nekik a házastársi kapcsolatban milyen bajaik voltak egymással, az ugyanis csak kettejükre tartozik. (tipikusan attól károsodik egy válási szituban a gyerek - ha károsodik - hogy az egyik, majd/vagy mindkét fél őt akarja lelki szemetesnek és élő pajzsnak használni a másikkal vívott háborújában. Abban, hogy az egyik csalta a másikat a másik hanyagolta az egyiket az egyik nem hallgatta meg a másikat a másik inkább a haverokhoz járt... stb. nem a gyerek feladata állást foglalni, igazságot tenni)

Sajnos vannak ilyen anyák, akik úgy érzik, hogy a gyereküknek (főleg, ha lány) szolidárisnak kell lennie velük, és utálniuk kell az apjukat-nem számít, hogy ebbe tönkremennek.

Beteges és önző dolog ez.

Az, hogy hová megy, nem a te problémád, te gyerek vagy (nem pejoratíve mondom). Nem vagy köteles így élni, nincs tekintettel rád. Az apukád attól még szeret téged és lehet jó szülő, mert férjnek rossz. Költözz el nyugodtan, de előbb tényleg érdeklődj a lehetőségeidről.

#18, el tetszettél olvasni a kérdés utolsó két sorát is?

Kérdező próbálta kizökkenteni, nem ment... géppisztollyal mégse kényszerítheti saját anyját arra, hogy ha egyedül nem képes feldolgozni a válását és tovább lépni, akkor kérjen segítséget szakembertől... anyukában már rég lehetett volna annyi tisztelet a gyereke iránt, hogy ezt megteszi magától is... annyira nem bonyolult Magyarországon ilyesmivel foglalkozó pszichológust, terapeutát, csoportot, bármit találni... már ha van rá szándék...

De anyuka kényelmi szintjét láthatóan még nem haladta meg a saját neurózisa, és lássuk be, roppant kényelmes neki a gyereke jogán a volt férje lakásában élve a volt férjét ócsárolni a gyerekének... ahelyett, hogy lépne valami érdemit, előre mutatót.

Voltaképp lehet, hogy a volt férj nagy jót tenne neki, ha elküldené őt a lakásból és ezzel lépéskényszerbe hozná, mert így még évtizedig el fog dagonyázni a saját önsajnálatában, miközben elszáll az élete... ahelyett, hogy összeszedné magát, és rendbe tenné az életét.

És mi történik majd akkor, ha a Kérdező 2-3-4 év múlva egy fiúval jön össze? Akkor majd azért ne költözzön, mert "jajj, az anyucika"??? Mert anyukának még X év múlva csak még nehezebb lesz a saját lábára állni, és a saját kezébe venni a saját sorsát...