Mit csináljak, ha egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni a volt barátnőmet, pedig már évek óta nem vagyunk együtt és ő már férjnél van?
Még szinte gyerekek voltunk, mikor együtt voltunk, ő 18 én 19 voltam és sajnos nagyon hülye, elrontottam az egészet, komolytalan voltam, pedig nagyon szerettem, csak későn jöttem rá. Sokat szenvedett miattam, ő nagyon szeretett és mindig mindent megtett értem, de én akkor nem tudtam megbecsülni. Végül elege lett és elhagyott. Akkor büszkeségből nem csináltam semmit, pedig hiányzott, de csak aztán jöttem igazán rá, hogy mennyire szerettem.
Később megpróbáltam visszaszerezni, de addigra nagyon komolyra fordult a kapcsolata egy másikkal. Telek múltak az évek, voltak barátnőim, gyönyörű, helyes lányok, akik szerettek, de nekem mindig hiányzott valami. Egyik se volt olyan, mint ő. 4 év után szakított az akkori barátjával, akkor újra elkezdtem küzdeni érte, de ő már nem akarta, hiába próbálkoztam. Aztán összejött a mostani férjével, tavaly férjhezment. Azóta mégrosszabb. Sehol se találtam a helyem, elköltöztem a városból(nem csak miatta, de főleg), beiratkoztam egy másik egyetemre, hátha jobb lesz. De nem lett, mégjobban szenvedek, hogy messze vagyunk és még véletlenül se láthatom meg az utcán. Elegem van ebből, majndem 7 éve élek ebben! Akérkivel vagyok nem tudom elfelejteni, csak az ő képeit nézegetm, csak a közös számainakt hallgatom. Néha egy pár hétre-hónapra enyhül, akkor azt hiszem, hogy végre vége, de aztán megint újra előjön ez az érzés. Már végképp nem tudom mit tegyek, hogy kiverjem a fejemből. Lehet az a baj, hogy még mindig vele szeretnék lenni igazán, nem elfelejteni. De nem tudom!
Ha valakinek lenne egy jó tanácsa azt megköszönném!
26/F
Kedves Kérdező!
Voltam én is hasonló cipőben hosszú-hosszú éveken keresztül. Nálunk rosszabb volt a helyzet, mert barátok voltunk és bár mindketten szerelmesek voltunk félt elkezdeni egy kapcsolatot, mondván ő karrierista. Rengeteg közös programunk volt. Én pedig folyamatosan reménykedtem, reménykedtem és szerettem minden porcikájával együtt.
A párkapcsolataimban őt kerestem, az össze fiú számomra üres volt. Egy nap egy kollégámon keresztül megismertem valakit aki randevúzni hívott. Semmi kedvem nem volt elmenni, addigra már azt hittem, hogy sosem leszek túl ezen a reménytelen, hiábavaló, gyötrelmes érzésen de egy barátnőm rábeszéltél, hogy találkozzal vele. Mást nem lesz egy jó sztorim. Jól éreztem magam, egyre többször találkoztam ezzel a fiúval és azt vettem észre, hogy teljesen elfelejtettem a reménytelen szerelmemet és újból szerelmes lettem! Most fogunk összeköltözni, házasságot tervezünk.
Azóta rájöttem, hogy az a fiú sosem szeretett igazán. Ha az élet azt akarta volna, hogy együtt legyünk úgy történt volna. A volt barátnőd már túllépett rajtad és hidd el csak addig fogod nyalogatni a sebeidet még meg nem ismered újból azt megperzselő érzést!:))
12: Azt gondolom az, hogy szeretünk valakit, nem függ attól, hogy ő szeret-e minket. És attól sem függ, hogy időközben valaki másba is beleszeretünk.
:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!