Csináljak úgy továbbra is, mintha nem tudnám, hogy gyűlölnek?

Felvázolom az előzményeket:

Már párszor kiveséztük itt az anyósom alkoholizmusát és azt, hogy emiatt a férjem idegroncs. Valószínűleg azért iszik, mert nem bírja elfogadni, hogy a férjem nem ül ott mellette állandóan. (36 éves és van egy 2 éves lányunk-persze, hogy nem tud napi 24 órát az anyjával lenni)

A jelenlegi gondom:

Egy ismerőstől hallottam nemrég, hogy anyós büszkén mesélte, hogy a húga és annak családja maximálisan őt támogatják és szerintük a férjemnek igenis az (alkoholista) anyja mellett kell állnia, őt kell istápolnia, vele kell lennie, mert anyja csak egy van, de felesége még száz is lehet. Tudtam én, hogy nem kedvelnek, de nem gondoltam, hogy ennyire. Amikor bekerültem a családba, a férjem keresztapja leQrvázott, annak veje meg többször is úgy beszélt velem, mintha valami söpredék lennék. A női tagok eddig próbáltak normálisan hozzám szólni, de most valamiért áskálódnak ellenem. Anyóssal megromlott a kapcsolatom az alkoholizálása miatt, így ő sem akar a családban látni szerintem.