Mennyire normális az, ha egy 34 éves családos férfi mindent megbeszél a szüleivel?

Úgy gondolom, hogy alapvetően, nem a jó viszonnyal van a baj, hanem a férjed nem tudja meghúzni a határt, aközött, hogy mi az ami az anyjára tartozik, és mi az, ami már nem. Pl. nem mindegy, hogy egy vitát vagy a szexuális életeteket kötni az orrára. Bár én egyiktől sem lennék túlságosan boldog.

Nálunk a párom nem fut az anyjához, én kell küldjem, hogy mondd el neki, kérdezd meg stb. Pedig nagyon jóban vannak és az apukájával is.

Emlékszem azért egyszer a párom is szerencsét próbált, egy veszekedés alkalmával "bemártott" anyósomnál. Mire anyós kikelt magából és leordította a párom fejét, maximálisan (igazságtalanul ugyan de) az én pártomat fogta. Nálunk anyós akkor is engem védene, ha nyilvánvlóan én lennék a hunyó...

Minden esetre én nem tudnám elviselni, ha a szexuális életünkről a törtött vázán keresztül mindenről tudna anyósom.

A legjobb barátnőmnek van még ilyen "mindent tudó" anyósa, aztán ő azt is tudja, mekkorát, milyet hányszor...ő is diktálja a tempót a fiataloknak. Őt meg nem zavarja. Én már rég megfutamodtam volna.

Én beszélnék a férjemmel és valami nagyon komollyal állnék elő arra az esetre, ha még egyszer valamit visszahallok anyóstól. a magánéletetek egyszerűen nem tartozik rájuk és PONT.

Amúgy nem kell ezt neked tűrni!

Egyszerűen te ne menj át hozzájuk.

A gyereket vigye csak a férjed a nagyszülőkhöz, neked nem kell ott lenni, és a gyerek kedvéért eljátszani a szerető családot, hogy milyen jóban van anyuci a nagyszülőkkel.

Ha meg ők mennének hozzátok, mondd meg nekik, hogy kölcsönösen nézzétek egymást levegőnek. Ne is tárgyalj velük.

Hát elég szánalmasnak és töketlennek gondolom a férjed...én már 22-23 lévesen önálló gondolattal rendelkeztem és nagy ritkán avattam be a szüleimat a dolgokba.Nekem ez úgy jön le mintha menne sírni a nagy gyerek az anyucihoz,hogy jaj képzeld ez ilyen meg olyan rossz volt,meg jaj össze vesztünk...szánalmas..

30/F

29 éves nő vagyok, 4 gyerekkel. Én is mindent megosztok anyuval, sőt nagyon sok mindent anyóssal i s.

Akkor én a válaszolók szerint:

"Ma már tudom, hogy egy jó házasság egyik alapelve az hogy a szülőktől minimum 100 km távolság válasszon el."

Már ha a feleknek olyan a természetük (mind a két félnek). Mi nagyon közel lakunk, anyuhoz-anyóshoz, és nagyon jó a házasságunk.

-Még nem nőttem fel igazán. ?????

Miért, ha abrátnőmnek meséklem, az miben más?????

- Nem vagyok nő... Sőt... a férjemnek el kellene válnia tőlem..... Sőt szánalms és töketlen vagyok.....

Tudod, ezek egyike sem vonatkozik rám, pedig úgy viselkedem, mint a férjed. ( a szexuális élet kivételével, arról nem beszélünk).Akár rám is vonatkozhatnának a válaszok. De ezek nagy része hülyeség,ezt szem előtt tartva így fogadd meg őket.

Azért nem mindegy, hogy hogyan nyilatkozik a feleségéről.

Érdekes miért nem azt újságolja el nekik, ami jó? Miért nem arról számol be nagy lelkesedéssel, hogy milyen ügyes ebben meg abban? Hogy hogy szereti őt?

Azért nem, mert egy paraszt!

Úgy viselkedik, mint egy neveletlen taknyos.

6 éve vagyok barátommal együtt élettársak vagyunk.

Furcsa lenne számomra, ha a szüleivel beszélné meg a problémáit...

(Én sem avatom be a szüleimet a személyes részletekbe)

Megkérdezném tőle, kell e neki pelenka, vagy vmi...

Szerény véleményem szerint.