Létezik olyan, hogy az anyós a menyét pont úgy szeresse mint a lányát?

Ha mindketten toleránsak,akkor igen.Anyósom egyedül nevelte,tanítatta a fiát nehéz körülmények között.Amikor összekerültünk,az első perctől kislányomnak szólított (pedig már közel 30 éves voltam).Ha valami gondja-baja volt,mindig nekem mondta el,soha nem a fiának.A tanácsain mindig elgondolkodtam,hiszen tapasztaltabb volt,mint én,és ha jónak láttam megfogadtam.Ha nem fogadtam meg,akkor sem haragudott meg.Tudomásul vette,hogy mi másképp látjuk,mint ő.

Amikor én lettem anyós,a lányaimmal és a menyemmel is laktunk együtt.Mindenkivel jó volt a kapcsolatunk.A lányaimmal legalább annyi vitánk volt,ha nem több,mint a menyemmel.A mai napig is a menyem hozzám fordul,minden gondjával-bajával,és nem a saját anyjához.

Ha a másikról nem a rosszindulatot tételezzük fel,hanem a segítő szándékot,toleránsak vagyunk,akkor az anyós-meny kapcsolat is jó.Ehhez persze mindkét fél együttműködése kell.

Az én anyósóm is kilányomnak hív."éve vagyunk 1ütt a párommal és a szülei úgy tekintenek rám mintha én tényleg a lányuk lennék és ez nekem nagyon jól esik mert én az anyámmal soha nem jöttem ki jól,már 17 évesen elköltöztem otthonról miatta pedig nem piált(nembírja még a szagát sem).Sőtt az anyósom olyan dolgokat is megosztott velem amit senki sem tud a családban csak én,és ugyan így az apósom is.Meg meg is mondták,h engem lányukként szeretnek nem úgy mint a párom exét őt utálták de elfogadták mivel a fiúk szerette.És már nagyon várják h legyen unoka:):)rajta vagyunk a baba projekten:):)MÉG valami pl: nővérem és az anyósa utálják egymást,és ők 1 házban élnek már mondtam neki én már elküldtem volna melegebb helyre:):)

Én 25 a párom 28 évesek vagyunk.