Ki mit tenne ebben a helyzetben?

Olyan emberek írjanak, akik átéltek már tartós társnélküliséget, vagy alapos tapasztalataik vannak ilyen téren.

Teljesen pozitív visszajelzéseket kapok a másik nem képviselőitől. Gyakran használnak "panaszládának, és titokmegőrzőnek" (nemtől függetlenül). Igaz ezt már nagyon unom, mert minden igyekezetem ellenére is egyre jobban kezdek merülni ettől; -lehet hogy igaz a megállapítás, miszerint minél érettebb egy személy annál magányosabb, de ez nem vígasztal; - ettől még egyedül alszok el, vagy halok meg. Szal, úgy érzem az előbbiek ellenére egyre lejjebb zuhanok a magányba, minden próbálkozásom, jóindulatom, és nyitottságom ellenére. Gyakran már identitászavarokat tapasztalok magamon, mint egy, a lemerülés szélén álló riasztó (Cry for help). Mit tennétek? Szakemberekkel már próbálkoztam, jópárat "megettem" már, köztük néhány híres, közismert személyt is ("természetesen" nem kis pénzt otthagyva). Volt már, hogy egyik-másik "telepumpált" erősként ismert gyógyszerekkel, (egyszer már -számomra érthetetlen okból- infúzióval is) de ezek is szó szerint hatástalanok voltak! Kipróbáltam alternatív segítségeket is: (Kineziológia, Hellinger tréning, vallások, stb.), és rengeteg szakkönyvet átfaltam már hátha találok valahol segítséget: semmi. Mi történik? Ilyenkor már tényleg nincs más "megoldás" mint egy szuicid lépés? Ez viszont szemét, logikátlan, és önzö "mutatvány" lenne. De akkor meg mi a francot lehet tenni ezek után? 32/F