Mit tegyek, ha azt érzem, hogy rossz apa vagyok?
Feleségem sajnos másfél éve elhunyt autóbalesetben, azóta egyedül nevelem a kislányaimat. Most 5 és 7 évesek.
Talán az anyai ösztönök hiánya, talán a munka utáni kimerültség talán a kettő összessége miatt, de az a helyzet, hogy nem érzem azt, hogy jó apa lennék.
Nem tudok mit kezdeni vele, ha valamelyikük hisztizik, nem tudom lekötni a kisebbik figyelmét amíg a nagyobbikkal tanulni próbálunk, nem tudom eltalálni az ízlésüket, sokszor túl engedékenynek érzem magam, és még a konyhában se boldogulok túl jól.
Félreértés ne essék, nem szoktam velük üvöltözni, vagy bántani őket, hiszen a lányaim a legdrágább kincseim, de sokszor már nincs türelmem hozzájuk.
Nagyszülők támogatására se számíthatok, mivel én szüleim meghaltak, anyósomék pedig olyan emberek akiknek a közelébe gyereket nem engedek. Alkoholisták és erőszakosak, a feleségem is menekült tőlük (nem mintha kíváncsiak lennének az unokáikra).
Az egyetlen segítségem a szomszédomék tinédzser lánya, aki gyakran vigyáz a kisebbikre, vagy ha én nem érek rá, akkor összeszedi őket a suliból/oviból. De nyilván nem akarom mindig a segítségét kérni, neki is megvan a saját élete.
Kihez tudnék fordulni segítségért, aki megtanítja, hogyan legyek jó apa? Úgy érzem, hogy egyedül nem megy.
kérhetnél tanácsot az ovónőtől, tanárnőtől, vagy nevelési tanácsadóban is.
biztos nem vagy rossz apa, nem vered őket, nem kiabálsz velük, próbálsz tanulni, játszani velük. két szülőt próbálsz meg egyedül játszani, két embernek is nehéz gyereket nevelni, nem hogy egyedül.
légy ott nekik mindig, vigasztald meg őket, ha fáj, és örülj minden apróságuknak, akkor rossz apa biztos nem leszel :)
Köszönöm a biztatást, lelket önt az emberbe.
Pár dolog még ami kimaradt:
Jelenleg 31 éves vagyok. Sajnos eléggé a külvárosban lakunk, a környéken nem is nagyon laknak olyanok, akiknek korunkbeli gyerekei lennének. Kislányom osztálytársainak a szüleivel nem nagyon volt módomban ismerkedni, mivel egy szülőire se volt még lehetőségem eljutni (jobb híján megkértem a tanítónőt, hogy írja össze ilyenkor a fontos dolgokat és küldje el lányommal).
Új kapcsolatra őszintén szólva jelenleg se időm, se energiám. Igyekszem a tartalékaimat a lányaimra fordítani.
Az egyetlen dolog amivel hál istenek nincs gond, az a pénz. A házunk hitelmentes, szüleimtől örököltük. A munkahelyemen átlag 10 órában 250000-et keresek, ebből ha nem is fényűzésben, de azért problémamentesen megélünk. Szerencsére főnököm is megértő, talán mert ő is egyedülálló szülő.
Gondolkodtam már bébiszitter segítségén is, de valahogy idegenkedem tőle, pár ismerősömnek volt ezzel kapcsolatban rossz tapasztalata. Meg úgy vagyok vele, hogy az erre fordítható pénzt inkább félreteszem a lányoknak külön számlára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!