Volt férjemnek drogproblémái vannak, hogy kezeljem a lehető legjobban a helyzetet?
A volt férjem a színházi életben dolgozik régóta, a tavalyi évben nagyon túlhajszolta magát, rendszeresen gyógyszereket szedett a kimerültség ellen, fokozatosan rászokott.
Egyre rosszabb állapotba került, most január elején kezdték el kezelni és nagyon kritikus időszakot él át. Van egy 3 éves kislányunk, aki él-hal az apjáért és borzalmasan ragaszkodik. Az utóbbi 2-3 hónapban elmaradoztak a láthatások, a volt férjem kérte, hogy inkább ne lássa a gyerek, hogy mi történik. Egyre többet kérdezősködik arról, hogy apa hol van, mit csinál, miért nem jön. Nem tudok mást mondani, minthogy beteg, de hamarosan meg fog gyógyulni. Viszont én magam is nehezen viselem ezt az egészet, próbálok segíteni neki talpra állni, de nagyon rossz ezt végignézni és félek a jövőtől már csak a gyerek miatt is. Teljesen megváltozott, az egészségi állapota pocsék. Ti hogyan viszonyulnátok a témához, mit tudnék még tenni? Néha nagyon kilátástalannak érzem azt, ami történik. Bár elváltunk, de barátok maradtunk és a szívemen viselem a sorsát, most pedig nagyon féltem.
Tudod én egyet(?) illetve sok mindent nem értek.:
Miért kellett eddig várnod?
Miért most kérsz segítséget?
3
Jóban-rosszban, ha mond ez számodra valamit.
"Elváltak, ha ez mond számodra valamit. "
Az ember a gyerekei apjától papiron elválhat, a valóságban meg attól akitől származnak a gyerekei, egy életre felelőssé válik, ami nem lerázható.
7
Van abban is igazság, amit mondasz, nem lehet végtelenségig tűrni de a támogatás, megértés és a fenyegetés között félúton van a megoldás.
A módszereddel nem értek egyet, több szenvedélybeteg gyógyulna, ha nem hagynák magukra őket, ahogy te is javasolod a kérdezőnek. Nyilván noszogatni kell őket, van, amikor manipulálni is kicsit, hogy elinduljanak, de nem félrelökni, hogy 'várlak vissza tisztán'. Ez az, amit az egész társadalom üzen, és nem csak üzen, hanem ténylegesen rátelepszik a szenvedélybetegeire, ne is látsszanak ki, hadd tegyünk úgy, mintha nem lennének.
Magadnak is ellentmondasz kicsit, egyik szavaddal szerinted elváltak és semmi közük egymáshoz, csak a gyerek, másik mondatban pedig a kérdező 'hozzátartozó', aki felvilágosítást kérhet. Ne zavarj már össze minket, akkor amíg segítségre szorul, addig nem tartoznak össze, amikor már pl. rehabon van, akkor már hozzátartozó?
Érdekes egy világlátásod lehet, hallod, nekem ez azt sugallja, neked is csak 'normális' és egészséges ember lehet a családod tagja, ha segítség kell neki, beteg, akkor ellököd, jöjjön vissza gyógyultan, mert csak akkor jó.
Ha nem így érted, akkor viszont pontosítsd kérlek, mire gondoltál, mert ez így nem segítség a kérdezőnek.
Máris pontosítok, valóban, így írásban másképp értelmezhető.
Ebben a felállásban a kérdező elsősorban anya másodsorban érző ember, aki baráti kapcsolatot kíván fenntartani a volt férjével, ami számomra kivételesen tiszteletre méltóvá teszi.
Jóban-rosszban: ez ugye a házastársi eskü része. A házasságnak vége, erre írtam, hogy elváltak. És most nem szeretnék részletesen belemenni, mit jelent számomra a jóban-rosszban. Azt semmiképp, hogy előre látható, kiszámítható, mindezek ellenére mégis elkövetett bűnöket véghezvivő ember mellett akkor is, de akkor is ki kellene tartani.
Mindennek ellenére azt írtam, hogy hozzátartozó. Igen. Nem jogi értelemben. Érzelmi értelemben amibe a barátság, a támogatás tartozik.
Ha a volt férj orvoshoz fordul ott ő maga mesél a kapcsolatairól, ő maga mondja el, ki az akiben úgy érzi, bízhat. Ha a volt feleség, akkor ő. Hiszen akiben bízhat, attól várhat támogatást. Nem mellesleg, ott a pici, közös lányka.
Innentől egy lelkiismeretes orvos maga fogja tanácsolni, hogy vonják be az anyukát is. Lehet, hogy csak egy beszélgetésre, lehet, hogy neki is ajánl egy csoportot, ahol hozzá hasonló helyzetben levőkkel beszélgethet.
A felvilágosítást pedig nem a beteg orvosi állapotára értettem, hanem a teendők, a megfelelő viselkedés tekintetében.
(Az a része amit a családomról írtál kicsit fáj, mert fényévnyi távolságra van a jellememtől. De ez csak zárójeles.)
Tehát, bárkinek, aki hasonló helyzetben van a tanácsom a következő: semmiféle ígéretnek nem szabad hinni, semmiképp nem szabad még egy esélyt, még egy kis időt adni. Az ilyen ember magától nem tud kikeveredni a szenvedélyéből, mindenképp és bármi áron szakemberhez kell fordulni. Onnantól, az ott kapott tanácsok alapján lehet helyesen segíteni. Ami véletlenül sem az lesz, hogy dugd a homokba a fejed, hidd el, hogy megváltozik. Fel kell készülni a visszaesésekre is, de ha megvan a jó szándék és az erős akarat, győzni lehet. Arra viszont soha senkit nem fogok biztatni, hogy csak reménykedjen, hagyja a dolgokat csak úgy megtörténni, pont azért mert a kérdezőnek is, a kislányának is csak egy élete van.
Erre írtam, hogy az ilyen embert biztosítsák a szeretetükről, de ez már ne legyen feltétlen szeretet. Szeretünk téged, visszavárunk téged, de a valódi harcot neked kell megvívnod, az elhatározást neked kell meghoznod! Ezt kell mondani az ilyen embernek, onnantól a döntés az ő kezében van.
Csak így van esély egy normális, mindenki számára élhető élet létrehozására.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!