Mit teszel ha tudod végképp nem fogad el a másik család?

"Semmit!nem tettem azért hogy így álljanak hozzám"

Pontosan ezt éltem át én is!

Sőt, pedáloztam, segítettem, pl. én mentem festés után pakolni (nem a lányuk), stb. Nem voltam jó.

24 éve kezdtem járni a férjemmel, akkor kerültem közéjük, az elejétől ellenem hangolták.

Ennek egyszerű "oka" van, ők sváb származásúak, én meg nem. (férjem erre magasról tesz, semmit sem számít, de a szüleinek, testvérének, összes rokonának fontos)

Mindent bevetettek, hogy szakítsunk!

Évekkel később sokszor jött úgy haza tőlük a párom, hogy ezt, meg azt mondták, hogy ezért nem vagyok jó, meg azért. Megbeszéltük, szerencsére elég értelmes ahhoz, hogy tudta kezelni, de azért mindig megviselte. (akkor még engem is)

Két gyerekünk született, semmit sem változott a helyzet. Mivel a sógornőméknél is van kettő, ők az "istenfiak", a mieink meg vannak. Ezt a srácok elég hamar felismerték, és ugyanúgy viszonyulnak hozzájuk. Van a mama, meg a papa, és vannak apának is szülei...

Na, itt adtam fel. És elfogadtam, ők ilyen gyökerek, ennyi.

De azért, ha kell valami, gondolhatod, kihez futnak segítségért...

Pár éve történt meg először, hogy valami - szokás szerint igazságtalan - megjegyzésre a férjem bepöccent, visszaszólt, és a sok év felgyülemlett haragját mind kikiabálta az anyjának!

Azóta hallgat a mami.

Szóval, azon múlik minden, hogy a párunk mennyit enged meg a családjának. Ha ő ezt az elején tisztázta volna, lehet, nem így alakul.