Miért nem ért meg a saját családom? 16/l

Kicsit fura vagyok, szeretek egyedül lenni, nincsenek barátaim, ha tehetem minden időmet a szobámban töltöm (gitározok/netezek), nem szivesen beszélgetek, nem járok bulizni (aminek inkább örülniük kéne szerintem).

Igen, tudom h ez elég depisnek tűnik, de én jól érzem magam és mondtam már a családomnak is h nekem így jobb, de anyu néha még el is akar küldeni itthonról, hogy menjek vhova, nagyim meg egyenesen pszihológushoz vinne mert szerinte "beteg a lelkem". Nem viselkedek depisen se itthon se a suliban, 1szerűen csak nem szeretem a társaságot. Ha családról van szó az más, velük jól el tudok lenni (pl:hugommal, öcsémmel vagy unokatesómmal), de aki nem családtag az nekem idegennek számít és feszült meg ideges vagyok a közelében.

Hiába mondom nekik h jól vagyok nem hisznek nekem. Azt mondják csak bemesélem magamnak h jól vagyok de közben meg szenvedek.