Nagyon nehezen jövök ki a párom másik kapcsolatából született gyermekével. Tudok tenni valamit, hogy javuljon a helyzet vagy fogadjam el, hogy soha nem leszünk jó (elfogadható) viszonyban?

osztom az utcso véleményét

egy 7 éves gyerek már elég okos hozzá h megértse amit mondanak neki lényeg h a párod mondja el és határozottan beszéljen vele

hát sok türelem kell hozzá és sok idő

reméljük a legjobbakat

"mindig elmondja, hogy miattam nem lehetnek együtt az apja és az anyja. Ez így nem teljesen igaz,"

Elmondanád, mennyire is igaz? Mert nem mindegy a történet szempontjából!

Kérdező lehet,hogy ez számodra nem lesz túl nagy vigasz, de a kislánynak a maga szempontjából igaza van. Egy kisgyerek számára, a saját családja az a biztos pont, és megbonthatatlan egység, ami elsősorban a saját anyjából, és apjából áll. Egy gyerek, nem tudja, és nem is érti, ha ez a helyzet megváltozik. Főleg akkor, ha a saját szülei "úgysem érti még, mert kicsi..." felkiáltással, meg sem próbálják neki a maga szintjén elmagyarázni, hogy miért válnak/váltak el.

Annyit lát, hogy apu már nem él velük, anyu szomorú, vagy dühös. De amíg nem tűnik fel egyik, vagy másik oldalon egy új partner, addig a gyerekekben mindig benne van az a titkos remény, hogy egyszer talán megbékülnek egymással a szülők, és helyreáll a világ rendje...

A kislány a saját szempontjából joggal tekint rád úgy,mint aki elvetted tőle ezt a reményt, ráadásul ott vannak a féltestvérei, akiknek - vele szemben - van apukája, és anyukája is...

Erre aztán csak rátesz egy lapáttal, ha a magára maradt szülő (ha jól gondolom, az anyukának nincs új partnere, vagy ha van, nem olyan stabil a kapcsolata mint a tiétek) a saját feszültségét,magányát, és irigységét a gyerekkel "közvetíti". Így lehet egy olyan elviselhetetlen kis lényt "kreálni", akiről te is írsz, és aki valószínűleg jobban szenved ettől az egésztől, mint a körülötte élő felnőttek együttvéve.

Ha ilyen szempontból gondolod végig ennek a kislánynak a viselkedését, talán közelebb jutsz a megoldáshoz is.

És valóban szükség lenne arra, hogy ne csak éreztessétek vele,hogy szeretettel várjátok,hanem el is mondjátok neki. Úgy, hogy RÓLA beszéltek, és nem az anyjáról, vagy a válás okairól. Az apukája pedig igyekezzen olyan játékokat kitalálni, amikor ő egy "csapatban" van a lányával, vagy olyan programokat szervezni, amikor kicsit kettesben lehetnek, vagy direkt a kislány kedvéért mentek együtt valahova.

Neked tényleg nem érdemes eljátszanod az "édes mostohát", inkább abban segíts a párodnak, hogy a gyerek vele érezze jól magát eleinte. Ha az apjában újra bízni fog, lassan elfogad majd téged, és a testvéreit is.

Pff...nálunk majdnem hasonló a helyzet.(bár ennyire nem durva)

A kislánnyal nagyon változékony a kapcsolatunk.

Sokszor ki vagyok akadva,sokszor bánkódok emiatt.De lassan eljutok abba a fázisba,hogy már letojom.

Ő PÉLDÁUL SOKSZOR LEVEGŐNEK NÉZI PÁRHÓNAPOS (FÉL)TESTVÉRÉT.És sokszor ő is az anyukája befolyásoltsága alatt áll.Csak tudod,ahhoz nem kell befolyáltság,hogy egy kilenc éves gyerek ne érezzen semmit a tesója iránt:(

ez már érzelemszegénység ..vagy mit tudom én...

De én ebbe már belefáradtam,tehát megpróbálok nem foglalkozni vele.

Ez van:(

17-essel értek egyet.

A kislánynak is jobb lenne, ha csak az apukája látogatná. Másrészt a féltesók nem csoda, hogy nem fogadják örömmel a hűtlenségből született gyereket.

Hülye volt a férj nagyon, de ettől még a gyerekeket nem kellene ilyen helyzetbe hozni. Egyikőjük sem tehet arról, ahogyan éreznek, az viszont biztos, hogy az életben nem lesz normális viszonyuk egymással, tehát felesleges erőltetni.

Szerencsétlen kislánynak meg ötlete sincs arról, hogy az ő anyja pofátlankodott bele egy kapcsolatba, és nem te vagy mindennek a megrontója. Nagyon rossz lehet neki, gondolj bele: nálatok csak sokadiknak érzi magát, az anyja tömi vele a fejét, hogy az apjának nem kell, miatta(toK) rossz minden. Szegény csak rosszindulattal és haraggal találkozik minden nap. Érthető, hogy ilyen dacos :(

Én sem értem így mért hozza haza a férjed a gyereket. Oldja meg semleges területen, hisz az ő "sara". Szegény kislányt nem értem 6 és fél év után miért "passzolta" át az anyja hozzátok. Itt ő szenved az egészből a legtöbbet, hisz azt se tudja,hogy miért van ez. Egy percet se élt együtt az édesapjával, csak ide-oda dobálják...:(

A másik válaszoló akinél 9 éves a "Mostoha" gyerek...Mégis mit vársz, hogy majd ugrál örömében, hogy egy kisebb kitúrta akihez úgy érzi semmi köze. Van is benne valami. Az a gyerek se tehet arról, hogy az apja másnak is csinált egy gyereket.

Nyugodtan el lehet sot el kell mondani az igazat a gyereknek a sajat szintjen.Szep nemes dolog hogy befogadod a csaladodba a balkezes gyereket.A mi csaladunkban is van egy ketto de ok csak felnott fejjel leptek kapcsolatba a csaladdal.

Mond el a kislanynak apukaja szerette anyukajat ebbol lett o es ez milyen szep es jo dolog De apukajanak mart volt csaladja aki ot hazavarta ezert nem lakhat az anyukajaval.rovid ertheto nem sertobes az igazsag.Talan megbekel vele mond neki hogy milyen jo hogy van keg mas testvere aki ot szeretheti es hogy az o szuletese egy jo dolog es hogy ti valahol egy csalad vagytok hiszen ua szeretitek ot.