Szerintetek mit kéne csinálnom a házasságommal?

Azokban a napokban mikor otthon lenne te is menj el valahová. Az lenne a legjobb ha ráhagynád a babát.Érezze egy kicsit a dolgokat.

Ismerek olyan családokat ahol így dolgozik a férj de a szabd napokon együtt csavarognak vagy otthon vannak.

Igy már azért érthető.Bakker én sem tudnék panelban élni mert nem ehhez vagyok szokva,és ha 1kicsi lehetőségem is lenne változtatni változtatnék.

Próbáljátok meg külön.

Tudod, amikor én kertesből panelba költöztem, több mint 10 év is eltelt, mire egy kicsit kezdtem megszokni. És ennek már közel 30 éve, amikor tavasz-nyár van, akkor bizony még most is nagyon hiányzik, hogy nem tudok úgy kilépni a lakásajtón, hogy még ne legyek rögtön az utcán.

Állandó légszomjam volt, bezártnak, raknak éreztem magam a saját kis lakásomban.

Próbáld meg megérteni őt!

Másrészt, te ismered anyudat, már megszoktad, hogy olyan amilyen, de nem lehet az, hogy mások részére egy kicsit esetleg idegesítő, hogy esetleg kicsit "sok" belőle?

Gondolom te is szívesebben élnél külön, inkább albiban, mint az ő anyujával együtt, akármennyire is normális, vagy ahogy mondják, jó fej.

Támogasd a férjedet, ne rakj a vállára külön terheket. Ha külön lesztek, majd egy kicsit kienged, megkönnyebbül.

Mivel szép szóból nem ért, rákell parancsolni, hogy márpedig akkor is leül és elmondja hogy mi baja. Mivel házasok vagytok, és ott a baba is, meg kell beszélni a dolgokat, mert ha baj van a baba is észreveszi és még nyűgösebb lesz, ami megint csak vitát eredményezhet.

Ültesd le, és közöld vele szépen, hogy bármi van, mondja el, nem fogsz rá haragudni, megfogod érteni! Akár bonts ki egy üveg bort, gyújts gyertyát, lazuljon el, ne legyen feszült. Bármit is mond, kezed nyugodtan, ne akadj ki!

Előbb mondjon végig mindent és azután kérdezed, ne vágj a mondanivalójába. Még a végén elege lesz és nem folytatja, és ha elis kezdte mondani, akkor ezek után nem fogod tudni szóra bírni.