Normális, hogy ezért utál a párom anyja?

A páromnak van két becsúszott gyereke, egyik anyjával sem maradt tovább együtt egy évnél. Az egyiknél csak 17 volt, a másiknál egy hihetetlen megbízhatatlan és bolond nőszemély szedte rá. Ennek ellenére nagyon jó apa, szuper a kapcsolata a gyerekekkel. Én egy ideje már együtt vagyok a párommal, a gyerekeit elfogadtam. A nagymama rajongásig imádja őket, sokat vannak ott, és rám neheztel, hogy nem viselkedek anyjukként, hogy nem szeretem anyjukként őket, csak elfogadtam és jóban vagyok velük. Az a baj, hogy nem veszek részt a félóráig tartó folytonos gyerekdícséretbe (mondogatni kell, hogy milyen szép, ügyes, okos, mennyi minden tetszik). Amikor én is ott vagyok hangoztatja, hogy ezek az igazi szerelemgyerekek, meg micsoda ajándékok, és ha ezt a szülők mondják, így is van, de nincs tekintettel rá, hogy nekem esetleg nem ez volt az álmom, de mégis elfogadtam. Az elmúlt évben nem dolgoztam, mert tanultam (megtehetjük), de direkt beszól, hogy nem teszek semmit a közösbe (csak az örökségem).

Most azért tényleg utálni kell engem, mert nem majomszeretettel csüngök a gyerekeken hanem pusztán kedvelem őket, szeretem őket?