Miért van az, hogy néhány férfi nem tud egyáltalán elszakadni az édesanyjától?

4-es ha ez a véleményed,akkor te még nem találkoztál "igazi"mama kicsi fiacskájával...

Nekem volt szerencsém hozzá, egyszer elég volt,most 40 éves de a mami a mindene,valószínű így fogja leélni az egész életét társ nélkül.

5. vagyok

szerintem egyébként rengeteg olan is van, aki csak látszólag mama kedvence, valójában lusta felnőni és lusta vállalni azokat a nehézségeket, amelyekkel az utóbbi időben itthon számolni kell a felnőttéváláskor, elszakadáskor. Három férfit is ismerek, aki nem költözött el otthonról, mert nem akart albérletet fizetni, hitelt sem, tehermentes lakásra nem volt pénze. ezért maradt otthon, randizgatott ugyan, de azért ez lényegesen kényelmesebb volt, mint önálló életet kezdeni egy másik nővel, főleg, ha nem is igazán volt biztos a dolgában (azaz egyikük sem volt még igazán szerelmes: vagy ők nem kellettek vagy nekik nem kellett a másik, de az érzések sosem voltak szinkronban), így nem adta fel a biztosat a bizonytalanért. egyiküknek egyébként az édesanyja halt meg előbb, utánamég több mint 10 évet élt az édesapjáva egy házatartásban, ott ahol felnőtt, ahol a szülei laktak és ahonnak soha nem jött el. tehát ő még csak ne is az édesnyja szoknyája mellől nem mozduét. ő a szülői házból nem mozdult. aztán az édesapja is meghalt, egyedül maradt a lakásban bőven negyvenen túl: így most már agglegénylakás. úgy minősültek át felette a dolgok, h ő közben egy tappodtat sem mozdult. szerintem sokszor egyébként nem is a túlzott kötődés, hanem a lustaság, a kényelem és a nehézségektől, a tehervállalástól való félelem tartja otthona férfiakat. érdekes viszont,h jellemzően a férfiak hajlamosak erre. a nők többnyire kirepülnek

Kérdező,nem akarlak elkeseríteni,de aki ilyen,és még nem nőtt fel,az valószínű már nem fog változni.

Tényleg rossz lehet,hogy ahelyett hogy együtt csinálnátok valamit vasárnap délután,ő mamikázik...de valószínű neki az a helyzet tökéletesen megfelel,hazamegy gyereknek lenni,ott érzi otthon magát sajnos...

elég fiatalon jöttünk össze a párommal, és hamar össze is költöztünk. évekig úgy nézett ki a vasárnap, h reggel 9kor becsapta maga mögött az ajtót,és este 6ra ért haza. jó esetben :)

anyukázott, vásárolgattak, mentek jobbra-balra. ja, és mindig hozott egy vagon kaját, hogy éhen ne haljunk. holott én is tudtam már akkor főzni, időm, energiám is volt rá, de anyóska azt gondolta, h nem, illetve mintha ezzel próbálta volna azt kifejezni, h lusta, háziatlan pics vagyok...

nem is tudom már miért és hogyan (bár sokat beszéltem vele erről), de egy idő után erősen megritkultak ezek a vasárnapi turnék.

25 évesek vagyunk, és jelentem sikerült leválni anyuról :)

sokat hozzátesz, h a nagymama is ott él vele, és amióta beteg, azóta a párom nem oylan szívesen megy, mert nyomasztó neki ott lenni. nem tudom mi lesz, ha meghal... :( természetesen nem fogom semmiben korlátozni, hiszen az anyukájának nagy szüksége lesz majd a lelki támogatásra. meg amúgyis elég aktív nő, sok barátnője van, utazgat minden hétvégén velük erre-arra, pedig lassan 60 éves lesz.

"amúgy egyet nem értek, mamika :-) miért nem küldi haza a gyerekeihez?"

te hazaküldenéd a gyerekeidet, ha miután kirepültek a családi fészekből eljönnének hozzád látogatóba? ugye, hogy nem. a férjeddel kellene dűlőre jutnod. az, h ő elmegy tőletek, valahol a saját kudarcodnak éled meg, ezért azzal enyhíted, h valójában nem neked volna ebben feladatod, hanem anyósnak. pedig nem. először is: a férjednek magának kellene úgy éreznie, h veled és a ygerekeivel akarja tölteni a vasárnapot, nem az anyjával. ha már ez alapból nincs meg, akkor meg kellene értenie, amikor szépen elmondod neki, h ez nektek rosszul esik és bizony nem így kellene működnie. de nálatok ez sem hozott változást (és ezt érzed kudarcnak). ettől kezdve game over. az anyja sosem fogja hazazavarni