Csúnyán összevesztünk a nővéremmel egy kis semmiségen. Én kérjek tőle bocsánatot, vagy várjak amíg ő keres?

Ez a nővéred problémája, ne vedd magadra!

Egyszerűen mondd meg neki, hogy Tőled ennyi telik, ha pontosabb utasításokat ad, szívesen csinálod másképp, de a segítségért cserébe nem lecseszés jár, hanem köszönet. Ha ezt nem érti meg, keressen mást, aki szaladgál helyette az oviba, és még cseszegetni is hagyja magát, mert az nem Te vagy. Ennyi. Ha ezen is megsértődik, Ő baja. Nyugodtan mondd ezt, és Te mondd! Ne rá várj! Bocsánatot kérni a fentiek miatt nem kell, ha csak nem mondtál olyat, amivel megbántottad. Ha volt ilyen, akkor kezdd azzal, hogy sajnálod. (Tehát nem kérsz bocsánatot, hanem SAJNÁLOD, hogy csúnyát mondtál. Nem ugyanaz a kettő.)

A bocsánatkérés/megbocsátás sajnos manapság nagyon sokszor egy játszma (Eric Berne: Emberi játszmák c. könyve), ahol a megbocsátó előbb jól összeveszik a másikkal, úgy forgatja a dolgokat, hogy a másik fél érezzen bűntudatot, majd kegyesen megbocsát neki. Erről annyit kell tudni, hogy aki megbocsát, az minden esetben a bocsánatot kérő/kapó ember fölé helyezi magát.

Ui.: Ez már csak puszta spekuláció (illetve kíváncsiság), de nincs valami a családotokban, ami miatt Ő, mint elsőszülött úgy érezheti, hogy nem kapja meg az Őt megillető helyet a rendszerben? Mondjuk valamelyik szülőtöknél Te vagy a kedvenc, és ez neki fáj?