Miért gondolja valaki, hogy a szüleit nem kell segítenie, ha már felnőtt?
Talán mert ezt a mintát tanulta a szüleitől.
Talán a szülei sem segítették sem a saját szüleiket, sem a saját gyereküket még akkor sem, ha az még gyerek volt.
Amúgy én tényleg azt a példát láttam, amit az előző ír. Vagyis apám nemhogy nem segítette az apját, hanem még elvett tőle, élősködött rajta.
Ennek ellenére én fogom segíteni az apámat, ha majd rászorul, na nem mintha megérdemelné, mert velünk a gyerekeivel sem úgy bánt, ahogy egy rendes apának kellett volna.
Nem anyagilag.
A barátnőm nem szereti ha segítek a szüleimnek. Annak ellenére, hogy az ő szüleinek is szoktam segíteni fűnyírásban, vagy épp villanyszerelésben, amiben éppen tudok, akik ezért hálásak, de ő folyton azzal jön, hogy a testvére volt a "kiskedvenc" segítsen ő (aki tényleg nem segít semmit). Lehet, hogy kiskedvenc volt, ezt én nem tudhatom, de ennek ellenére a szüleiről semmi rosszat nem tudok elmondani és igaziból ő sem.
Miért kellene segítenie? A szülei nem azért vállalták, hogy belőle éljenek, ha megöregszenek, mert ha igen, akkor ott baj van.
Akit szerettek a szülei, annak ez nem kérdés. Ha megszorulnak a szülei, akkor természetes, hogy megemlíti, hogy szívesen támogatja őket, hiszen a szeretet és a hála ezt mondatja vele. A jó szülő általában mindent megtesz azért, hogy ne kellejen neki támogatást elfogadnia a gyerekétől (pláne, ha annak is vannak gyerekei). Ha mégis, azt megköszöni, és igyekszik minél kevesebb teher lenni.
Akkor van a baj, amikor az önző, kicsinyes szülők, akik a szülő nevet sem érdemlik meg, elkezdenek élősködni a gyerekük nyakán. Nem elég, hogy ők annak idején nem adtak a gyerekenek, és nem voltak jó szülők, de öregkorukra ez az önzés még keményebb lesz: akár az unokáik élete árán is maguknak követelik a pénzt, a törődést stb.
Nyílván nem olasták Sántha Ferenc: Sokan voltunk c. novelláját. Rájuk férne!
Tőlem soha nem kérték. Mindig magamtól segítek (azért nem olyan nagy dolgokra kell gondolni, nem mindennap rohanok), amikor olyan helyzetben voltam akkor ők is kérdezés nélkül segítettek.
Ráadásul mondom, hogy nem csak a saját szüleimre igaz ez.
Nálunk is ennek az ellenkezője megy, én mindig segítek a szüleimnek, én szüleim is segítettek az ő szüleiknek is. persze sajnos anyagiakban nem nagyon tudok segíteni szerencsére nem is tartanak rá igényt, de ami van más abban segítek ha tudok persze.
Apáméknak segítek a favágásban egy hétvégi napot rááldozok és ennyi akkor pár hétig nincs vele gond. Meg a barátnőm szüleinek is segítek azért, persze ő is segít nekik és az én szüleimnek is ha úgy adódik.
Sokan azért gondolják így mert megvan a saját életük és abban vannak hogy akkor így már mivel nem lakik otthon nem kötelessége segíteni az alapvető dolgokban mert minek és sokan így látják ezt sajnos, és ez a baj.
Ez a barátnőd bizonyára úgy érzi, nem egyenlően bántak velük, testvérekkel. Őt mellőzték, érthető, ha nem fűlik a foga a segítséghez.
Neked azonban nem kéne beleütnöd az orrod más családi ügyeibe, mert ezzel, hogy te, mint kívülálló segítesz, csak bajba kerül a barátnőd. Majd hallgathatja, hogy még egy idegen is többet segít, mint a saját lányuk.
Szerintem sem kell segíteni.
Akinek jó a viszonya, annál úgyis magától értetődő, hogy segít, de ilyesmit kérni pofátlanság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!