Amikor a mókuskerékből nincs mód kiszállni, honnan szereztek erőt?

Egyáltalán nem sajnáltatni jöttem magam. Csak leírtam a napom nagy vonalakban és relaxációs technikákat, feltöltődésri lehetőségeket szerettem volna hallani. Az elsőkét válaszoló erre is válaszolt. Illetve privát e-mailben kaptam még erre megoldási lehetőségeket...

Ami ellenségesnek tűnt, az azért lehetett, mert elkezdte a 4 gyermekes anyuka kiforgatni a szavaimat, számonkérni az életemet, hogy mennyi mindent csinálok rosszul, mert bezzeg ő...bezzeg náluk...

Én csak leírtam, hogy nálunk az nem lenne jó, ami náluk működik ilyen meg olyan okok miatt...

Utána meg jöttek még vagy hárman, akik kerek perec hazugnak neveztek. Elnézést kérek, ha erre nem megfelelően reagáltam.

Amúgy én is ismerek 4egy négygyerekes és egy hétgyerekes anyukát is, ahol szépen pergőn megy az élet. Az anyukák soha semmire nem panaszkodik minden szép és jó. Példát mégsem tudok venni róluk, mert egyikük sem dolgozik viszont egyik helyen három nagyszülő áll anyuka mögött, ha segíteni kell, a másiknál pedig anyuka napi 6-8-10 órát a net előtt játszik, persze hogy nem kimerült és el tudja végezni a feladatokat...

A férjem mit csinál napközben? Ő olyan 10 óra felé ér be a munkába, reggelente tovább alszik, de ha felkel, többnyire talál magának munkát. Mi egy nagyon öreg és őcska kis fészertárolónak épült házikóban lakunk. Mi téliesítettük, mi vezettük be a vizet, építettünk hozzá fürdőszobát, konyhát...de még messze nincs készen semmi. Itt még évekig lesznek feladatok. Mert nem úgy építkezünk, hogy hívunk egy generálkivitelezőt, aki felvonul egy nagy brigáddal és utána már minden kész, hanem a saját kicsike pénzünkkel és a férjem két kezével nagyon lassan, apránként haladunk... pl. a konyhában még nincs konyhapultom, konyhaszekrényem, de még étkezőasztalom sem. Egy régi satupadon készítem elő az ételt, az edények dobozokban/tárolórekeszekben vannak.

Ezt nem panaszképp mondom, mert nagyon örülök, hogy egyáltalán van valamink. Csak értzékeltetni akarom, hogy ne egy katalógusban mutogatható lakást képzeljetek el... Itt még minden félkész.

A férjem pedig minden nap csinál valamit, amivel mindig egy kicsit szebbek leszünk. Tegnap, mint írtam téglákat pucolt, mára a kerítés javítása jön.

Még valami, nálunk még szemétszállítás sincsen, a szemetet mi válogatjuk, egyrészt komposztálunk, másrészt égetjük, harmadrészt pedig elhordjuk/vagy lovasszekeres cigányemberrel elvitetjük... Ez teljes egészében a férjem csinálja, én csak elegánsan eldobom a szemetet háromfelé...

Valaki írta, hogy ellentmondok magamnak a férjem kiszolgálása témájában... visszaolvastam a két kiemelt mondatomat, de én nem érzem az ellentmondást. Biztos nem tudok megfelelően fogalmazni... Mert igen ezek plussz feladatok, amik bizony fárasztóak, de nem tudnám nem csinálni...

Annak az apukának nem válaszoltam még, aki azt írta, hogy ő elviszi a gyereket és hagyja anyukát pihenni, ha látja, hogy kivan...Megkérdezhetem, hogy ilyenkor hova viszi a gyermeket? Mert nálunk is felmerült párszor, hogy elvinné a gyereket, de ötlete sincs, hogy hova is vigye, pláne most télen hidegben. Piacra meg néha templomba el szoktunk menni hétvégenként, de oda közösen. Bábszínház, korcsolyázás jutott eszünkbe, de sajnos ezek nagyon drágák és sajnáljuk rá a pénzt. Egyszer-egyszer azért belefér, de tényleg nem többször...

Utolsó. Igen igazad van, tényleg egyszerre túl sok célt tűztünk ki, de még így is lassabban haladunk, mint pár éve terveztük.

Az ajánlott honlapokat átnézem.

A gyereket nem tudja sajnos az apja vinni, mert mi most két város között vagyunk. Én az egyik irányba indulok a gyerekkel reggel busszal. Ő a másik irányba később biciklivel. Az óvoda irányába nincsen bicikliút (sőt kerékpározást tiltó tábla van). Busszal pedig a plusszköltségtől eltekintve időben sem megoldható, hogy később ő vigye, mert nincs olyan sűrűn járat, hogy utána visszaérjen és időben a munkahelyén legyen.

A délutáni bevásárlás is az a kategória sajnos, hogy az óvoda van közelebb, mint a bolt. Tehát még ha kényelmesebb is lenne gyerek nélkül bevásárolni, de sok-sok plusszkilómétert jelentene nekem.

Jól jönne egy kisautó. Mindjárt más lenne az életünk. Megvenni nem lenne nagyon nagy gond, csak a fenntartását nem tudjuk kigazdálkodni...

Kicsit furcsán érzem magam, ahogy itt magyarázkodok. Mintha az életem minden része abnormálisnak tűnne, amit csak körmondatokkal tudok kibontani, hogy érthető legyen. Számomra ezek olyan magától értetődő dolgok és nem értem, hogy miért váltanak ki másokból ilyen durva (mint az utolsó előtti) beszólásokat...

Na vissza a munkába... Szép napot mindenkinek! :)