Hogy mondjam el anyának, hogy mik a gondjaim, ha régimódi és nem értené meg őket?

Világ életemben úgy nevelt,hogy az iskolában én legyek az éltanuló,ne legyen rám panasz.

Eddig ez rendben is volt,viszont nemrégen megismertem egy másfajta 'világot' úgymond és rájöttem,hogy nem kell agyonhajtanom magam a suliba,hogy lehessek valaki és elérjem a céljaimat.Elkezdtem ellenkezni anyával és ezt úgy próbálta megállítani,hogy megvonta a zsebpénzemet és közölte,hogy úgy oldom meg a pénzt,ahogy akarom,mert addig nem kapok tőle egy forintot se,még újra jók nem lesznek a jegyeim és tisztelettel nem beszélek vele...Én azt tettem,amit mondott,szereztem magamnak máshonnan pénzt és azóta nem beszélek vele.

Ha elmondanám,hogy az a bajom,hogy cikinek érzem,hogy egy 2 szobás lakásban élünk és eddig nem voltak márkás ruháim/kiegészítőim,mert nem adott rá pénzt,akkor kiakadna.Nagyon régimódi és sosem jár el itthonról...

Ha elmondanám,hogy milyenek az új ismerőseim,akkor próbálna tiltani tőlük.

Nem érti meg az életemet,hogy én nem olyan vagyok,mint ő és nem arra vágyom,hogy dolgozzak reggeltől estig,hanem élni akarom az életemet.