Együttalvás a barátommal?

egy darabig nekem sem engedték. Aztán egy buli után hazakísért, esett az eső, mondtam neki, hogy maradjon. Reggelre neki is volt teríték az asztalon :)

Mellesleg azóta a férjem :)

(akkor 18 évesek múltunk mindketten)

22L

Anyukádnak fel kell dolgozni, hogy felnőtt a kicsi lánya. Nem könnyű. Sokat kell vele beszélgetned.

Mond meg neki, hogy ez nem eredményezi azt, hogy nem fekszetek le egymással, csak a körülmények lesznek rosszabbak. Kérd meg, hogy segítsen abban, hogy felnőtté válhass. Az okos beszéddel sok mindent elérhetsz.

Szia, nekem is ilyenek voltak a szüleim, sőt a párom szülei is, amit utólag egyrészt helyeslek, másrészt értelmetlennek találok :)

Szóval, azt én sem helyeslem, hogy valaki 14-18 éves korában (elég nagy évkülönbség de nah...) másoknál aludjon és akkor mondjuk 20 éves koráig, mind-mind aludjon az éppen aktuálisoknál...hát van véleményem ezekről a lányokról is.

Mégis azt gondolom Nálatok nem ez a helyzet. Nálunk is ez volt. 16 éves korunk óta voltunk együtt (párom 17 volt) és sosem aludtunk együtt. Egyrészt mert mindketten panel kétszobásban laktunk, plussz volt tesónk is, másrészt egyáltalán nem helyeselték a szülők. No... mégis kirándulni, hétvégézni mehettünk együtt, valamiért ez más kategória volt (talán mert ilyen ritkábban volt).

Mi sosem "lázadoztunk". Elfogadtuk és tiszteletben tartottuk szüleink látásmódját és nem szökdöstünk az ottalvás miatt. 19 évesen elköltöztünk egyetem miatt és ettől az időszaktól kezdődően kezdtünk el egymásnál aludni. Most már együtt is lakunk egy fél éve...

A párom szüleinél még most sem aludtam (csak amikor nem voltak otthon) :D valahogy nem jön, hogy pizsiben flangáljak apósom előtt...

Nem tudom mit tehetnétek, mennyire megy a győzködés. Szerintem azzal, hogy mi történne, mi nem, nem kell takarózni, a felnőttek sem hülyék. Ha nem történik semmi a Ti dolgotok, ez az előzékenység, olyan mintha mentegetőznél...

Szépen kéritek, ha nem megy vártok míg eltudtok költözni. Jobbat nem tudok...

22-L

eddig sem harcoltál ezért? hogy együtt alhassatok? nálunk is voltak olyan csajok az osztályban, akik Tunéziába mentek nyaralni a pasijukkal. akkoriban nekem még nem volt barátom, tehát nem irigyeltem őket :) de amikor lett, akkor ballagási ajándékként anyum minket is befizetett egy last minute görög nyaralásra :) ekkor voltam 18 éves. eléggé túlféltett egyke lány voltam (és talán vagyok :) de anyum már idejében látta, h ő nem akar olyan életet nekem, mint amilyen neki volt fiatalon. a nagyszüleim nagyon szerették és mindent megadtak neki, de ők olyan régivágásúak voltak, hogy bizonyos szabadságfok már nem fért bele.

szóval a harcot neked kell megvívnod. anyám mindig azt mondta, h valamit valamiért. tegyél a kedvükre, mosogass, takaríts, főzz, süss, vegyél le a vállukról terheket, mutasd meg, h önálló nagylány vagy, aki nem csak jogokat követel, hanem tudja a kötelességeit is.

ha bírják a srácot, és bíznak bennetek, akkor alhattok majd együtt. legvégső esetben kezdj el spórolni valami kis balatoni kiruccanásra, mire eljön a nyár. abba nem szólhatnak bele, elvégre nem az ő lakásukban lesztek, nem az ő pénzüket költitek.

ha egy út nem járható, akkor másikat kell keresni hogy elérd a célodat. már ha el akarod érni igazán.