Úgy érzem kihasználják hogy munkanélküli vagyok, és minden feladat rám hárul. Mit tegyek?
19 éves korom óta dolgozom,a fizetésem 70%át leadtam itthon,mivel sok az adósság kellett a pénz. Most 23 éves vagyok,ás úgy alakult h munkanélkülin vagyok,keresem a munkát,napi szinten küldöm az önéletrajzokat,bujom a netet az ujságokat,de semmi.
Anyukám dolgozik,és most a nővérem is.Nővérem közel 5 évig volt itthon két gyerekével gyesen, nem dolgozott és nem is igazán keresett semmit. Gyakorlatilag én és anyukám tartottuk el őket. A két gyereke két apától van,a nagyobbikat az apja neveli,már 1,5 éve. A kisebbik velünk éál. Nővérem mig nem dolgozott itthon soha nem csinéált semmit. Egy poharat nem tett arrébb,egész nap aludt,meg gépezett.
Most hogy én munkanélküli lettem,és anyukám és tesóm dolgozik,éreztetik velem h milyen kolonc vagyok,elvárják h napo szinten sikáljam ki az egész lakást,mindenki szobájába legyen rend,és még főzzek is meg. Az étel árát is abból a pénzből kell kigazdálkodnom ami megmaradt az utold fizetésemből.
Komolyan nem nem tudom mit csináljak,mert ha nem teszem meg ezeket a dolgokat akkor legfőképp nővérem elmond minden élősködőnek,és mivel tényleg nincs munkám,ők tartanak el,nem szólhatok semmit.
Beszélj Anyukáddal a nővéreddel meg ne foglalkozz
.
Ragyogó mosollyal szívod a fogad amíg nem találsz egy biztos munkát, majd otthagyod őket a fenébe, veszekedjenek egymás közt hogy ki legyen a cseléd.
Szerintem ez a legjobb megoldás.
Szóval mindennap fényesre kell nyalnod a házat és még pénzt is fizetsz a kajáért???
Én egy centet nem fizetnék nekik.
Beszélj anyukáddal és testvéreddel, hogy a stíluson változtathatnának.
Egyébként amikor én munkanélküli voltam, nekem tök alap volt otthon, hogy én tartom rendben a háztartást teljes mértékben, főzök, mosok, takarítok. Én a férjemmel éltem, vagyis akkor még csak barátnői státuszban voltam. Munkakeresés mellett sajnos bőven volt időm, nem örültem volna neki, ha a ő hazaér a 8-10-12 órás munkából, én otthon vagyok és neki kell ezzel foglalkoznia, mindamellett, hogy java részt az ő fizetéséből éltünk + egy kevés munkanélküliből.
Nálam ez így volt rendjén, megbeszéltük, hogy amint lesz munkám, felosztják egymás között a teendőket, de addig, amíg otthon vagyok, addig bőven jut időm mindenre.
Nem is az hogy nincs időm megcsinálni vagy vmi...
De borzasztóan zavar hogy mig mikor a nővérem nem dolgozott és itthon sem csinélt semmit... neki egy rossz nézés sem jutott,most meg h a tesóm dolgozik én meg nem,hiába csinálom itthon a dolgokat nem jó nekik. Anyukámtól,de a nővéremtől elég durván megkapom hogy ingyenélő,meg élősködő vagyok.
És legtöbbször amit főzők kaját azt is kritizálják
Neked is azt írom, mint a többieknek, akik hasonló cioellőben vannak: állj ki magadért! Azt lehet baxtatni, aki hagyja! Legközelebb, ha bárki bármit mond, nyugodtan mondd meg, hogy TE nem vagy ingyencseléd, pusztán azért, mert momentán munkanélküli vagy.
Emlékeztesd a testvérkédet az anno-ra, amikor ő volt sz&rban, és eszedbe se jusson az ingyecselédkedés mellett még fizetni is haza! Így soha nem tudsz talpra állni és munkát találni, mert nem elég, hogy a munkanélküliség miatt romokban van az önbecsülésed, ők még ezeket a romokat apróra is zúzzák.
A kedves édesqanyádnak is meg lehet mondnai, hogy sűrűn szégyellje magát a viselkedéséért: az egyik gyereknek mindent szabad, a másiknak semmit? Mi vagy te, a család Hamupipőkéje?!
Menj el egy pszichológushoz (a Munkaügyi Köpontban is van, ingyenes), és kérj segítséget. Komolyan mondom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!