Bűnös vagy ártatlan áldozat lennék? Hogyan fogjam fel a történteket?

Sziasztok!

17 éves vagyok és van három idősebb féltestvérem. Anyukámnak volt egy férje, aki az én születésem előtt 3 évvel meghalt. Anya megismert egy férfit, megszerette és teherbe esett. Tervezett baba voltam, mert apa nagyon vágyott már egy gyerekre. A nagymamám (apukám anyukája) nem igazán örült, hogy a fia, egy 3 gyerekes anyával jött össze. Születésem után sem lett jobb a helyzet, mert, ha már van unoka, legyen fiú alapon gondolkozott, ám lány lettem. Apa itt lakott nálunk, ám nem sok mindenben segített, pláne a házkörül, hiszen úgy gondolta, hogy az úgy sem az övé, akkor minek művelje. Néha dolgozott (ám a munkája is nagyon költséges volt, több volt a kiadás) és az ideje nagy részében velem játszott. Anya ezt megunta, és amikor másfél éves voltam összepakolta apa cuccát és elvitte mamámékhoz. Mamám még jobban kiakadt, anyukám viselkedésén és hogy az egyetlen fiával így bánnak (talán nem gondolt bele abba, hogy jogosan). Telt múlt az idő, szünetekben apa elvitt a nagymamáékhoz. Nagyon nem szerettem ott lenni, alapból a légkör és anya hiánya miatt nagyon sokat hisztiztem. A mamám többször szidta anyát előttem, emiatt sokszor elsírtam magam és a megbeszélt időpontok előtt mindig hamarabb jöttem haza, mert nem bírtuk egymást elviselni. Egyszer egy veszekedés alkalmával, amikor 5 éves voltam le is hülyézett, amire a mai napig emlékszek, ám ő azt állítja, hogy ezt én mondtam rá.

Csak és kizárólag olyan ruhát hordhattam az ottlétem alatt, amit ő választott, csak azzal foglalkozhattam és egy időben, még a balkezes írásról is le akart szoktatni. A saját dédimet is csak titokban látogathattam meg.

Ezzel ellentétben a nagypapám egy tündér volt. Nagyon szerettem és ha tehettem, inkább vele mentem „dolgozni”, mintsem otthon maradtam volna mamámmal. Minden hétvégén felhívott, beszéltünk, utána mamámmal is beszéltem pár szót.

Apával kb 2 hónaponta találkoztam úgy, hogy egy városban laktunk és egy utcában volt az ő munkahelye és az én otthonom. Ám egy idő után nem keresett..én pedig nem kérdeztem mamámtól, hogy mi van vele. Kb fél év után elmondták, hogy kórházban van. Még azon a héten meglátogattam.. és utána mindig kérdeztem, hogy mi van vele. Sajnos 5 éve meghalt. A temetése napján kiderült, hogy volt egy felesége. Ezt nekem sose mondta és igazán becsapottnak érzem magam, úgy érzem végig hazudott nekem..

Apát abba a városba temették el, ahol a nagymamám lakik (kb 50 km-re tőlem). Ezért gyakrabban jártam oda és hozzájuk is többször bementem. Ám egyszer a nagymamám kiakadt azon, hogy anya nem jár be hozzájuk és összebarátkozott a nagypapám testvérével. Ezután elkezdte anyát szidni és nem szívesen jártam hozzájuk. Inkább elmentem papám munkahelyére, ahol tudtam vele beszélni. Ő titokban hívott fel engem, így tudtuk tartani a kapcsolatot. De sajnos nagypapám is meghalt egy fél éve.

A hagyatéki tárgyalások nem rég voltak, követel minden pénzt, amit eddig kaptam, sőt minden másért is kér (pl azért, hogy eltartotta a nagypapámat) Szemre hányra azt, hogy nem látogattam őt a kórházban és nem foglalkoztam velük. Nagyon elfajult a kapcsolatunk és engem okol mindenért. Még a nagypapám halálát is az én rovásomra írja.

Gyűlölöm és soha többé nem akarok vele beszélni, ez az érzés kölcsönös, de iszonyú az, hogy aki családtag és egykor szeret, gyűlöl,akkor mit várjak mástól?

Mit gondoltok erről?

Őszinte válaszokat kérek!

Előre is köszönöm!