Miért van ilyen sok idegbeteg szülő? Nem számít nekik, hogy teljesen tönkreteszik a gyerekeiket?

Azért a mai gyerekeket sem kell félteni. Köztük is vannak olyanok amikor nem csodálkozom hogy idegbeteg a szülő..

A gyakorin írott panaszoknál én szívesen meghallgatnám az idegbeteg szülőket is. Nem lepődnék meg ha kiderülne a legtöbb el van túlozva a gyerek részéről.

ez eddig oké, de kinek a nevelése az a gyerek? bizony a szülőké.

a nagy liberalizmus megtette hatását. egy gyereknek igenis átlátható, érthető szabályokra van szüksége, h tudja mik a jogai és kötelezettségei. vagy inkább mit szabad, és mit nem.

akik tisztelik a szüleiket, azok nem viselkednek gyalázatosan. de ebben a szülőnek is szerepe van: tisztelnie kell a saját gyerekét, emberi módon bánni vele, sokat foglalkozni, beszélgetni.

nekem nem volt anyám idegbajos, de nem is csinálhattam mindent úgy, ahogy én elképzeltem. voltak szabályok, elvárások, de engedmények is, ha azoknak megfelelően viselkedtem.

az alkoholista szülő más tészta. azokra joggal mondja a gyerek, h utálja, undorodik tőle és megveti. arra nincs mentség.

"Igen, végül is amikor már 7.gyereked haldoklik a náthában miközben a férjed már 14 órája kint van a földeken vagy hónapok óta a háborúban, az nyilván kevésbé volt stresszes:DDD"

Bocsass meg, de akkoriban ez volt az elet rendje. Tisztaban voltak azzal, hogy bizony a gyerek akkoriban nem biztos, hogy tulelte a gyermekkort es a haboru is veszteseggel jar. A foldeken dolgozni valoban nem egyszeru, de ezeket a korulmenyeket a maiakkal osszehasonlitva az elet most valoban stresszesebb. Most ugyan a gyerekek mar csak nagyon ritkan halnak meg "hetkoznapi" betegsegekben es nem kell a frontrol rettegve varni a hireket - itt van helyette a devizahitel, a munkanelkuliseg, az ovodai/iskolai kihaennem versenges, a drogok, az alkohol, a szex -tizenevesen- es a GYEREK, aki ugy tudja, neki van JOGA, de nem ismeri mi az a KOTELESSEG. Az csak a szulonek van a gyerek szerint....

# 13/13; ne haragudj, de egyszerűen annyira nem osztom a véleményedet, hogy teljesen felesleges lenne, ha itt elkezdenék érvelni, úgy sem jutnánk dűlőre.

"Ez volt az élet rendje.." - igen, ez a hozzáállás nyilván megkönnyítette az egészet.

Biztos tudod, hogy milyen ha már 5 gyerek meghalt a kezedben, és remegve várod haza a hónapok óta nem látott férjed, akiről azt sem tudod, hogy él-e még, de ez eltörpül az mellett, hogy napok óta nem tudtál egy falatot sem adni a gyerekeidnek.

mert túl sokáig élnek az emberek.

régen az maradt életben, aki a legszívósabb volt, idegbeteg embereket előbbutóbb elvitte valamilyen nyavalya, mert fogékonyabbak a betegségekre. most viszont élünk 70 évig, aztán azt se tudjuk, hogy a devizahitelen problémázzunk, a 14 évesen terhes unokára, vagy arra, hogy a Feri megint berúgott és ráfeküdt a macskára. (elnézést kérek minden Ferenctől!)

és nyilván nem számít, mert akinek igen, az tesz ellene.

Mai szülők élete stresszes?Vajon mitől? Felnőtt ember létemre mondom aki nincs a szülői feladathoz felnőve ne vállaljon gyereket. Voltak ennél nehezebb idők is a háború idején amikor az anyák itt maradtak a gyerekekkel szegénységben nyomorban férjeiket elhurcolták ki a frontra, sérültek is a gyerekek rendesen de azt legalább a háborúra lehetett fogni. Igenis az idegbeteg viselkedés súlyosan sérti a gyermekek mentális egészségét, egészséges szellemi fejlődését. A felnőtt ember azért felnőtt /vallja magát annak/ mert tudja kontrollálni az indulatait s a helyzeteket kezelni,amennyiben erre nem képes kezeltesse magát nem az állatkertben vagyunk bár még az állat is óvja kicsinyeit mintsem bántja őket. Az a szülő akik gyermekén vezeti le a mindennapos feszültségeket gondolkodjon el egy kicsit hogy milyen problémák elindítója lesz ez.Amennyiben vannak olyan emberek akik nem képesek indulataikon uralkodni s mindezt a saját védtelen gyermekükön vezetik le jobb ha inkább el se gondolkodtak volna azon hogy gyermekük legyen mert az a kis majom ami ugye a szerelem gyümölcse csak egy áldozat semmi más, legyen 5 vagy 20 éves. A másik s nem utolsó szempont a gyerek a tükörképünk olyanná válik mint amilyenné neveled, tiszteletet pedig az a szülő várhat el aki úgyis viselkedik a gyermekével. Tehát minden egyes mozzanatért bele lehet nézni a tükörbe s azt kérdezni: ezt érdemlem én mint szülő. Elkeserítő de igen ezt!olyanná válik a gyereked amilyenné formálod.

Inkább ezek a szülők áldanák az eget hogy van gyermekük azokkal szemben akiknek esetleg nem lehet.

Az idő mindig igazolja hogy a szülő milyen is 2 alternatíva létezik, ha a gyerek kirepül a fészekből az ezt követő 20-30 évbe vagy a szüleire nyitja az ajtót, vagy nem. Ha az utóbbi, akkor már késő bánat mert mindenki azt kapja amit érdemel a szülők is. S öreg fejjel bizony fájó lesz tudomásul venni hogy van gyerekem de még sincs.

Hol rontottam el?

Ezen kell a kedves gondterhelt stresszes szülőnek elgondolkodnia.

Miért ilyen érthetetlen némelyik ember istenem, csakhogy megmagyarázza a semmit :D

Nyilván az élet rendje a háború, az éhínség a gyermeked elvesztése, már megbocsáss de hogyan lehet a két helyzetet akár egy napon emlegetni is. Olvassál egy kis történelmet mondjuk Budapest ostromáról a sok éhező gyermekről egy kicsit ébredj fel s vonatkoztass a mai helyzethez képest.

Rendjén volt az hogy a férjedet elviszik harcolni, az is rendjén van hogy bombázzák naponta a várost közben az óvóhelyen a gyermekeiddel naponta attól rettegsz hogy a holnapot megérjétek, rendjén van az hogy az anya tehetetlen a háborús helyzettel szemben hogy hiába sír az a gyermek 1 szelet száraz kenyérnél többet nem tudsz neki adni.Ha kimerészkedsz az utcára egy kis lóhúsért h a gyerekek éhen ne haljanak holnapra számíthatsz arra h nem biztos h visszamész hozzájuk mert út közben bekapsz egy golyót..vagy a gyermekedet a szemed láttára viszik el,ölik meg, vagy lövik le a 18 éves fiadat a fronton, vagy esetleg még lehetne tovább ecsetelgetni az élet rendjét h mi volt 1944-45-ben az akkori szülők helyzete s akkor talán fényesebben látnád a jelent s áldanád a sorsot hogy nem akkor voltál szülő.