Hogyan közeledhetnék apám felé?
Ez egy kissé fura történet.
Jelenleg 21 éves fiú vagyok, fél éve járok pszichológushoz, és pszichiáterhez szorongás és szociális fóbia miatt.
Ezek már lassan majd kezdenek megszűnni, mert már érzem, hogy jobb a helyzet.
Viszont apámmal nem valami rózsás a viszonyom. Nem vagyunk rosszba, de jóban sem. Ő is tartja a távolságot, én is.
Jelenleg olyannyira javult a szorongásom, hogy igen csak oda felelek neki dolgokat, amik nem tetszenek. Ő nem szól rá semmit.
Röviden egy kis történet:
Állítólag őt nem akarták a szülei, sokszor elverte az anyja, 11 éves korában elvesztette az apját, anyám szerint semmi szeretetet nem kapott, ezért nem tudja kimutatni, ha valakit szeret.
A munkáját a 90-es évek közepén vesztette el, így el kellett mennie külföldre dolgozni. Én akkor még nem töltöttem be a 4 évet sem, és nagyon sírtam. Akkoriban ritkán járt haza. Egyébként mai napig Németországban dolgozik, de most 2 hetente jár haza.
Én mindig úgy éreztem, hogy a nővérem jobban szereti, így féltékeny is voltam. Mostanra pedig eiatt is visszabeszélek neki.
Anyám szerint egyformán szeret minket, persze ezt nem tudom. Mindenesetre én nem érzem h szeretne. Anyám szerint mint írtam, azért mert nem tudja kimutatni.
Egyébként a főiskolán csak fizetős a szak, és szó nélkül fizeti, fizeti nekem az albérletet is stb.
Amikor anyám mondta h nem kapott szeretet, így nem tudja kimutatni, hát egy kissé elszomorodtam, és hát jó lenne ha ezen a viszonyon javíthatnék valahogyan.
válasza:Na én meg annak örülnék ha apám fizetne nekem mindent és egy szót se szólna.
Ehelyett mindig csak panaszkodik és kioktat engem.
válasza: válasza:Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?
Csak a tippek miatt...
Gondolom amikor hazajön apukád, pihen, csak pár napot van itthon és nem igazán akar elmenni sehová, ugye? Vagy rosszul gondolom?
Nekem sem valami jó a viszonyom apámmal, de vannak olyan témák, amiket nagyon szeret, pl. horgászat, technika, szerelés, stb. Ezekről szoktam vele beszélgetni, vagy kikérem a véleményét - igazából ezek eléggé személytelen beszélgetések, de kezdetnek szerintem elég...
Egy téma van, ami családi, és szívesen beszél róla, ez az, hogy hogyan ismerkedtek meg anyámmal.
Akár ezt is megkérdezheted tőle, még akkoris, ha más ezerszer hallottad a sztorit :)
Vagy nézegessetek együtt ősrégi fényképeket (mondd azt, hogy takarítás közben találtad pl.), ki kicsoda, mikor készült, stb.
Nem egyszerű nyitni, főleg, ha nem ő a legkedvesebb személy az életedben.
Viszont összeteheted a két kezed, hogy fizeti a sulid! Ez nagyon szép tőle!
Esetleg próbálj meg úgy viszonyulni hozzá, mintha barát lenne - nem tudom, lehet, hogy hülyén hangzik? - de akkor nem lenne ott az a feszültség, hogy egy apának nem így kéne viselkednie veled... Aztán kialakul!
Sok sikert! :)
de miről beszélhetnénk?
Annyira nem szereti ha iszom, ő sem iszik max ha van valami.
Amúgy meg régebben volt egy-két nekem nem tetsző megjegyzése, de azóta nem nagyon szól semmit, mióta visszsaszólok.
Kicsi koromban mindig úgy gondoltam, hogy egy kemény, haragos, de tiszteletre méltó ember. Mostanra kiderült hogy tök érzékeny.
Amúgy a nő ügyeim is anyámmal beszélem meg.
válasza: válasza: válasza:Gratulálok, hogy javítani próbálsz a kapcsolaton, minden elismerésem! Az 5-ös válaszadóval nagyon egyet tudok érteni. Fő a fokozatosság, és hogy nyitott legyél. A tanulásod költségeinek fedezése szerintem az ő szeretetének egyfajta megnyilvánulása. Hiszen kevéssé ismer, de bízik benned és az ítélőképességedben. Elvégre nem mondta meg (??) hogy milyen tanulmányt hajlandó fizetni.
Eddig nagyon kevés időt töltöttetek együtt, adj időt magatoknak. Ha nincsenek bennetek a másikkal szemben dédelgetett sérelmek, szerintem jó esélyed van arra, hogy nyisson feléd. Anyukád támogatja az elhatározásod, hajlandó a háttérből segíteni?
válasza:Sajnálom a helyzetedet, viszont át is érzem.
Apád viselkedését pedig nem értem.
Engem az anyám vert, s én megfogadtam, hogy soha nem fogom bántani a gyermekemet. Nem is teszem. Az anyám a testvéremet szerette nagyon, velem mindig olyan utálattal beszélt. (Ezt a környezetem vette észre. Nekem természetes volt, nem tűnt fel.) Én a gyermekemmel soha nem teszek ilyet.
Tehát az egy baromság, hogy valaki nem tudja kimutatni a szeretetét. Ha fontos, igenis megtanulja.
Az viszont lehetséges, hogy amikor te úgy érezted, hogy "beszólt", akkor azt a saját frusztráltságod miatt félreértelmezted. Ezeket a legjobb azonnal tisztázni. Ha azonnal rákérdezel, akkor nagy valószínűséggel nem fog tudni hazudni. Nem lesz felkészülve rá.
Az, hogy az iskoládat fizeti szép teljesítmény, viszont a kötelessége is. Abból sajnos messzemenő konzekvenciát a szeretetére nézve nem tudsz levonni.
Viszont a lelked sem lesz nyugodt, amíg ezt nem tisztázod. Akármit is mond majd, mindenképpen jobb lesz, mint a jelenlegi helyzeted. Ezen csak rágod magad mindig és feleslegesen.
Nem kell különösebb témára készülni, ha beszélgetni akarsz. Az már erőltetett. Mondd meg neki, hogy beszélni akarsz vele négyszemközt és kész.
Lehet, hogy ő is azt érzi, hogy számodra NEM ELÉG FONTOS!
Soha nem tudhatod, hogy mi jár egy ember fejében. A frusztrációk, szorongások sokszor egy tévhiten alapulnak.
Lehet, hogy teljesen egyszerű magyarázata van a dolognak, csak mindkettőtök gyáva ahhoz, hogy beszélgetést kezdeményezzetek ez ügyben.
Ha anyukád is látja, akkor miért nem tesz semmit?
Egyébként, ahogy leülsz vele, meg fogsz nyugodni. Nem fogsz utána szorongani.
válasza:6#
27N
Akkor nekem jobb a helyzetem. Én egész életemben egyszer találkoztam apámmal.
Mivel soha nem élt velünk, nincs mihez viszonyítanom. Így nem is hiányzik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!