Szerintetek rossz hatással van a személyiségre, ha otthon nem csinálhatok sosem azt, amit akarok, mert mindig titkolózni kell?

A 9-es unokatesójával is az történt, hogy nem tanult meg alapvető dolgokat, mert a szülők csak rászorították mindenre, mindig ők mondtak meg mindent, így nincsen belülről jövő motivációja semmire, nincs meg már az erő, ami elindítja.

Ezért is hibás alapvetően az, hogy a gyereknek kuss és az van, amit a mama mond. Nem kell neki hagyni mindent, de emberszámba kell venni, meg kell hallgatni őt is a javaslatait, véleményét, gondolatait és együtt megoldani, megtervezni a dolgokat. Ellenkező esetben, ha mindig csak ki van adva neki mit csináljon, mindig mindent előírnak és rákényszerítenek, akkor sokszor ez a vége, hogy kiszabadul, magától nem csinál semmit, mert mindig mindent csak parancsra kellett csinálni, és már nincs, aki parancsoljon neki, így a saját kárán kezdheti megtanulni azt, amit jobb helyeken a tizenévesek már megtanulnak, mert hagyják őket.

Más egy munkahely, és más egy otthon.

Otthonra pihenni megyek haza, és ott legalább had csinálhassam azt amit akarok, persze azért nem úgy, hogy úszik minden a retekben.

És ha nekem úgy van kedvem, hogy tálcára rakva eszem az ebédem, és közben filmet nézek (imádok enni és filmet nézni egyszerre), akkor had csináljam már úgy.

És nem hiszem akkora katasztrófa ez, és úgy kéne beállítani mintha egy morzsahegyet és dzsuvát csinálna az ember oda. Azt se mondom, hogy minimális rendszer ne legyen bizonyos dolgokban, amihez alkalmazkodni azért szükséges. De amikor az ember minden mozdulatába, élvezetébe, lazaságába belekötnek, az illem oltárán, az engem halálra idegesít.

Én tudok olyan barátomról, aki furán nézett, mikor a kajálásról beszélgettünk, hogy nálunk kötelező mindig! együtt enni (sértődés van ha nem), ő azt mondta, náluk ez sose volt, mindenki akkor evett már egy idő után, mikor ő is nagyobb lett, ahogy éhes volt, mert rábízzák magukat a szervezetükre, és tiszteletben tartják a másik igényeit ebben. Ez nekem volt fura, hogy ekkora szabadságot kap ebben pl.

Sok apróság van, amibe bele lehet kötni, és igen, ilyenkor jön az, hogy az ember elkezd kicsiket hazudozni, mert már nem bírja, hogy sose lehet "kényelmes", nem lehet otthon-otthon.

Elég viselkedési elvárást, illemet cuccol ránk a társadalom, jó érzés ezt kikapcsolni, és élvezni egy kicsit azt, hogy végre az ember úgy csinálhat, oszthatja be a dolgait ahogy akarja, és nem kötnek bele, ha este iszik egy pohár vizet, mert szomjas, vagy mert 1 órával később takarít ki, vagy mert egyszer egy héten a kaját jól esik a tévé előtt enni, vagy mert úgy eszik ahogy, vagy mert az a gatya van rajta ami...és stb.

Ezek megnyomorítják az embert.