Ti tudnátok ilyen viszonyban lenne a párotok exével, illetve az exetek új párjával?
A munkahelyemen van egy új fiatal lány, 25 körüli. Nem tudom pontosan, hogy a barátja mennyi idős, vagy annak az exe, talán egy ötössel idősebbek, úgy vettem ki egy pár mondatából. Volt, vagyis van egy közös kisfiúk, ő még óvodás. Emiatt természetesen a pasi tartja a kapcsolatot az exével.
Valamelyik nap csörgött a lány telefonja, nem ment ki, szóval végighallgattuk:
Mondta, hogy nincs otthona párja, csak másnap érkezik, de szívesen vigyáz kisfiúra. Majd azt, hogy ne próbálja rákenni, ő örömmel van a gyerekkel, vigye le nyugodtan majd és menjen el valami pasival. Ezen hülyéskedtek, a lány még olyanokat mondott, hogy nem akarja, hogy később egy házsártos ex legyen, mert nincs kivel, és az ő életüket keserítse. Tényleg olyan fesztelenül, hülyéskedve beszéltek.
Őszintén ti el tudjátok képzelni, hogy így tudtok viselkedni? Vagy azt, hogy azt, hogy ilyeneket mond az exetek barátnője?
A fiatalok már ilyen lazán kezelik a dolgokat?
Nem értem mi ebben a nem normális.
Az ex is ember, akit valamikor szeretett a párom, tehát olyan rossz ember nem lehet.
Mégis mi bajom lenne vele?
Felesleges a sok vén cocónak a rimánkodása, a saját életüket keserítik meg.
Ez lenne a normális.
Nem mondtam, hogy nem normális hozzáállás :)
Csak érdekelne, hogy vajon hány százalék kezelné így? Már csak azért is mert ezen az oldalon is van nem egy válás utáni kapcsolatokról szóló kérdés.
Én úgy vettem észre a környezetemben is, hogy akik békével válnak is, az új párokkal sincs semmiféle gond, konfliktus, akkor is tartanak egyfajta távolságot
Szerintem is teljesen normalis. Sot! Ez kellene, hogy legyen a normalis nem pedig az orokos gyulolkodes vagy a kozombos, feluletes, ez az ember szamomra senki viszony.
Ha jo baratsagban maradnak az a gyereknek is jobb, hisz a nevelese meg mindig egyuttesen az apa es az anya dolga. Ha egyetertesben csinaljak az mindenkinek jobb lesz.
Kérdező, szerintem ez csak egyik részben múlik az illető ember természetén, a másik, az maga a válás, és azt hiszem, nálunk ezzel vannak a legalapvetőbb problémák.
Valamiért az van kiirthatatlanul szokásban, ha valakinek családi konfliktusa van, vagy mondjuk válik, akkor jön a sok éjsötét "jóakaró" (itt is megfigyelheted bizonyos típusú kérdéseknél) aki szentül meg van győződve arról, hogy azzal teszi a jót, ha elkezdi a másik felet ócsárolni, és az illetőt tüzelni, mint egy bikát a vidal előtt, hogy "hagyd ott, rűgd ki, szivasd meg jól, az ilyen szemét aki VELED ezt tette..." stb. Ezér aztán még a békésen induló válások is képesek teljesen elfajulni a végére, ha kellő mennyiségű ilyen "jóakaró" van az ember rokonságába-környezetébe... és hát, mire elválnak, már mindenki utál mindenkit hét életidőre...
igen akkor, ha mindkét részről kimúlt a szerelem és a testi vágy és már soha nem akarnának a másiktól semmit.
meg nagyjából békében váltak el.
van ilyen, én is jóban vagyok 1-2 exemmel, persze idő kellett a szakítás után.
úgy 1 évet kivártunk, addig nem beszéltünk és működik
azoknál nem jön össze akik őrízgetik magukban a sértődöttséget hogy elhagytam őket, nem tudtam kellően viszonozni a szeretetüket vagy ragaszkodásukat, akik megsértődtek érte hogy hiszek a férfi-női haverságban.
persze olyan is volt hogy úgy tűnt, működik a barátság, 1 évig minden oké volt, össze is jött a tag egy barátnőmmel aztán kiderült hogy suttyomban rám gondol mikor veri, meg elkezdett ezerrel kerülni
szóval sosem garancia hogy végleg elmúlik minden, vannak ilyen cinkes helyzetek.
de érdekes sosem az én részemről, én ha kiábrándulok és szakítok, utána már nincs testileg gusztusom a taghoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!