Teljesen elfelejtett? Élete legnagyobb hibája vagyok? Mit gondoltok?
Minden a születésemkor kezdődött. Anyukámnak volt egy barátja, akitől teherbe esett. A barát, azaz az apám minden követ megmozgatott, hogy anyu elvetessen, mivel ő nem akart engem, gondolom egy "hibaként" tekintett rám. Nos, azonban anya megtartott és ebbe (ahogy anya mesélte) akkor úgy tűnt apám is beletörődött. Azt mondta, hogy mindenben támogatni fog minket, és anyával együtt felnevelnek. Azonban a születésem előtt körülbelül 2-3 hónappal hirtelen eltűnt. Bepánikolt. Elment külföldre, és minden kapcsolatot megszüntetett anyukámmal. Mikor 13-14 éves lettem elkezdtem felőle érdeklődni. Bejelöltem egy közösségi oldalon, amin visszaigazolni nem igazolt vissza, sőt a profilját is törölte. Kicsit elszomorodtam, hogy ennyire nem érdeklem őt. Mégis csak a lánya vagyok... Hónapokkal később megtaláltam őt egy másik oldalon is. Ismételten bejelöltem, "naaa..hátha" alapon. Itt sem kaptam visszaigazolást, sőt blokkolt is, így már nem tudom elérni sehogy sem. Lehet teljesen tolakodónak gondolt, de én akkor is megakartam próbálni. A véletlen folytán egy bevásárlóközpontban már távolról kétszer is láttuk. Anya nem engedett oda hozzá, azt mondta nem éri meg. Nagyon ellenkezik, semmiféleképpen nem akarja, hogy találkozzak vele. Pedig én szeretnék, akármilyen ember is.
Azt még hozzá tenném, hogy a nevét is viselem, és hogyha én anyu nevét szeretném viselni, akkor ahhoz neki is kell aláírás, hogy engedélyezi. (Csak addig kell az aláírása amíg kiskorú vagyok??)
Ti mit gondoltok? Szerintetek teljesen elfelejtett engem? Vagy most is egy hibaként gondol rám, ha egyáltalán gondol...
Úgy tudom, még a szomszéd városunkban lakik, és én egyszer szeretnék vele találkozni! Megéri, vagy csak még jobban fájni fog, hogy ő az apám, akit nem érdeklek?
15 éves lány vagyok. Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett.
Elég tapló az "apád". Szerintem gyámhatósági engedéllyel nevet tudsz változtatni kiskorúként is így, hogy ilyenek a körülmények. Ha rendesen törődne veled, az más lenne.
Szerintem ne akarj találkozni vele. Nem érdemli meg.
Szia, kedves kérdező! Nemcsak a te apád ilyen... Dupla annyi idős vagyok, mint te, mégis rosszul esik. Kb.annyi idős voltam, mint te most, mikor először próbáltam nyitni felé, akkor még totál nyitottan. Le se ... Aztán volt még pár próbálkozásom, de semmi. Igazán rosszul az esett, mikor pár évvel ezelőtt anya nagyon beteg lett, és akkor segítséget kértem (lelkit is meg anyagit is), és a jelenlegi felesége felhívott, hogy ök nem a családom... Aztán mikor anya meghalt, írtam nekik sms-t, annyit se mondtak, hogy részvétem. Apám szerintem bujkál előlem. Most már nem érdekel, tőlem el is áshatja magát, de volt idő, amikor szükségem lett volna rá.
Nem tudom, hogy engem szégyell-e vagy önmagát, de úgy gondolom, hogyha lett volna benne gerinc, akkor, mikor először megkerestem, van annyira bátor, hogy a szemembe néz. Akkor még meghallgattam volna az ő verzióját is. Most már nem érdekel. Nagyon remélem, hogy valahogy visszakapja ezt a sorstól!
Ha nem, hát nem.
Az élet adhat még megoldást a problémádra.Sok családban élő gyermek sem kap szeretet és veled édesanyád ott van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!