Egy gyerek helyrehozhat egy kapcsolatot vagy ne tartsuk meg?
Arra lennék kíváncsi ki mit tenne, természetesen mi döntünk:
Most váltunk el, külön költöztünk. Volt egy elgyengülésünk, lefeküdtünk, hülye voltam, nem gondolkodtam előre, előtte szedtem a gyógyszert évekig, most pedig nem jutott eszembe, hogy kellene óvszer, mert már nem szedem. Terhes vagyok, már elmondtam neki, nem azt mondom, hogy örül, mert nem, de most ő is eléggé kétségbe van esve, hogy mi lesz. A legtisztább talán az lenne ha elvetetnénk. A gyerekeink már nagyobbak, közös felügyeletben állapodtunk meg, még most sikerült valamennyire mindenkinek hozzászokni a helyzethez. Egy kisbabát nem lehet ide-oda rángatni, mellettem kell, hogy legyen. A gyerekeknek sem tudom hogyan magyaráznánk meg.
A házasságunkat próbáltuk már többször megmenteni, de sikertelenül. Hibába próbálkoztunk mindig az lett a vége, hogy ordítozunk, nem akarom, hogy így nőjenek fel a gyerekeink. Egy kisbaba mellett is előjönnének szerintem a gondjaink.
Mit tennétek.
Elvetetnétek a gyereket
Megpróbálnátok még egyszer
esetleg megtartanátok, de külön élve
válasza:Igen, nyolcvanas, az abortusz PONTOSAN ilyen dolog, amilyennek leírtad. Pont.
És ne terelj, ne vidd el a témát, mert ezredszer is unalmas.
A kérdező feltett egy nagyon gyakorlati kérdést, arra válaszoltunk.
Te meg keress elméleti fórumot magadnak, ahol kedvedre vitázhatsz, ez nem a megfelelő hely.
válasza: válasza:A leírtak alapján nagyon nincsenek meg a körülmények egy újabb gyerekhez.
Elváltak, most fel kell építenie az életét a többi gyerekkel. Egyedül maradt és ez jó eséllyel nem fog változni. Ő sem gondolja, hogy a baba összehozná őket.
Szerintem ez az utolsó, amire most szüksége van. Pénzügyileg is taccsra teheti (bár nem ismerem az anyagi körülményeit).
Az abortuszt pedig nem kell túldramatizálni. Szükséges rossz.
válasza:Mellesleg azt segítő szándéknak érzed, hogy viták kezdesz a "mikortól ember az ember" témakörben?
Ez itt most nem segít.
válasza:
válasza:Arra, hogy egy gyerek helyrehozhat-e egy kapcsolatot hosszútávon, arra egyértelmű válasznak tűnik a NEM, legalábbis az esetek döntő százalékában. (az persze elképzelhető, hogy átmenetileg valamiféle "kötelességtudatból", ahogy mondjuk ez más nagy probléma esetén is megesik).
Mindamellett mindaz, amit a Kérdező a kérdésben leírt, nekem azt bizonyítja, hogy a problémákat megfelelően kezelni képes emberekről van szó, tehát biztos vagyok benne, hogy a volt férjével közösen fognak döntést hozni, és olyant, ami nekik és a meglévő gyerekeiknek a legmegfelelőbb, perc okot nem látok az aggodalomra ebben a tekintetben.
válasza:"de várom a logikus válaszokat arra a kérdésemre, hogy mikortól is ember az ember."
Nyilván tisztában vagy vele, hogy a fenti mondatod egy elméleti vita kezdete (lehetne). Erre van jobb fórum.
A kérdező dönt, leírtuk a véleményünket. Nekem eléggé egyértelmű, hogy nem tartja ésszerű ötletnek a terhesség megtartását. De bizonytalan. Támogatást vár. Pont ezért nem hiányzik a magzatvédők kórusa.
De nyilván te is csak segíteni szeretnél, ahogy mindannyian. Dönteni neki kell.
Köszönöm a válaszokat! Mint már írtam az volt a szándékom, hogy olvassak racionális válaszokat is arra, hogy mi a legjobb ilyenkor.
Egyrészt hallottam már olyat, hogy egy gyerek helyrehozza a kapcsolatot, vagy lehet ez csak amolyan városi legenda. És talán egy időre még működne is, közelebb hozna minket is, csak nincs arra garancia, hogy ahogy nőne nem jönnének elő újra a gondok. Nem elsősorban arról van szó, hogy meguntunk egymást és felrúgtunk mindent. Valós problémáink vannak, ami azt hiszem mindkettőnk habitusából adódik, külön sokkal nyugodtabb légkört tudunk magunk körött kialakítani. Évikig nyúztuk egymást, a gyerekeket, aztán végül csak sikerült dönteni. Vehetnénk a terhességet jelnek, de ettől még sokkal inkább földön járó emberek vagyunk.
Azon, hogy szétmenve megtartsuk valóban elgondolkodtam. Végül úgy döntöttünk, hogy nem tenne jót ez a baba nekünk. Nem olyan régóta élünk külön, még most sikerült valamennyire hozzászokni az új élethez nekünk is, a gyerekeknek is. Jó apának tartom, de félnék attól, hogy nem kötődne annyira ehhez a gyerekhez mint a másik kettőhöz, akiket nap mint nap látott növekedni. Plusz nem tudom hogyan működne a gyakorlatban az hogy a gyerekeket hetente váltogatjuk, a babának pedig velem kellene lenni eleinte.
Inkább a jövőre koncentrálunk.
Az abortusz megítélésébe nem mennék bele. Valaki leírta előttem, hogy szükséges rossz. Én is így gondolom. Rossznak persze, hogy rossz és nem gondoltam volna hogy én is meglépem.
Köszönöm még egyszer a válaszokat
válasza:Nézd Kedves előző, nekem a "magzatvédő"-nek titulált álláspont totális tarthatatlanságát, morális csődjét mi sem bizonyítja ékesebben, mint ha végigolvasod azt a 60 oldalnyi kérdést ami "abortusz" keresőszóra feljön, benen a sokezer ilyen választ, egyetlen büdös sort sem írnak a történet másik szereplőjéről, az apáról, akinek az életét ugyanúgy döntően befolyásolja ez a döntés. (leszámítva a "majd megenyhül" meg a "húzott volna gumit" félmondatokat)
Namost Kérdező, ha egyszer közös megegyezéssel vált, közös gyerekfelügyelettel, és ilyen viszonyban volt képes maradni a volt férjével válás után, akkor 100%, hogy toronymagasan efelett a szint felett áll alapban. Szóval én egyébként X-re veszem, hogy hogyan döntenek, de az biztos, hogy az egy közös, megalapozott, relatív a legjobb döntés lesz, azt gondolom.
válasza:Látom Kérdező megelőzött:) - az előző válasz a #47-re ment.
Kérdező, az előző megállapításom tartom, ha így döntöttetek az nyilván közös, a helyzetben a relatíve legjobb döntés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!