A parommal nem tudunk megegyezni szuletendo gyermekunk neveben, mindenkepp a sajat nevet akarja, de en nem. Mondtam talaljunk olyat, ami mindkettonknek tetszik, de nem hajlando es rendesen zavar ez engem, mert szerintem ez igy igazsagyalan?

Apósom József volt, amikor férjem született, a nagymama (!) ragaszkodott hozzá, hogy ő is ezt a nevet kapja. Szerencsére anyósom a sarkára állt, így csak a férjem 2. neve a József, de nem szereti, csak a macera van vele.

Amikor a fiunkat vártuk, hamar eldőlt az első név (sem József, sem a férjem neve).

Második névnek gondoltuk tiszteletből a Józsefet (apósom ekkor már nem élt), de a férjem leszavazta, így az én apukám nevét (Attila) kapta.

Nálunk a jános megy generációkon keresztül. Én nem akarok Jánost adni majd a fiamnak, de mivel apukám meghalt, ezért tiszteletből megkapja (ha a leendő feleségem mást szeretne, akkor második keresztnévnek, nem baj ha nem Jénosnak szólítom, csak legyen ott, annyi elég).

Viszont gyerekkorom óta a kedvenc női nevem a Krisztina. A lányomat így fogom hívni. Ha nem tetszik a feleségemnek, akkor meg fogom csalni egy Krisztina nevű nővel, az fix. Ebből nem engedek.