A parommal nem tudunk megegyezni szuletendo gyermekunk neveben, mindenkepp a sajat nevet akarja, de en nem. Mondtam talaljunk olyat, ami mindkettonknek tetszik, de nem hajlando es rendesen zavar ez engem, mert szerintem ez igy igazsagyalan?

Gondolom a párodat ilyennek nevelték, ezért nehéz is lesz vele megegyezned. Én mondjuk nem értem, miért jó az, hogy az egymást követő 20-30 generációban minden lányt Máriának, és minden fiút Istvánnak hívnak. Nekem is olyan a rokonságom, hogy az elmúlt 300 évre visszamenőleg minden elsőszülött lányt Magdolnának hívnak, és a nagyszülők, dédszülők kényszeríteni akarták a szüleimet, hogy nekem is az legyen a nevem, de szerencsére a szüleim nem engedtek.

A másik, hogy mivel mindketten ugyanolyan szülei vagytok, vagyis lesztek, ugyanolyan beleszólásod van neked is, mint neki. Főleg, hogy neked kell hónapokig szenvedni és megszülni, ő meg csak pár perc alatt megcsinálja, és még élvezi is. Csak azt tudom mondani, hogy legyél akaratosabb, és ne engedd neki.

Mintha a saját férjemet hallanám.Ő is ragaszkodott a sajátjához,ami nekem egyrészt nem tetszik,másrészt nem szeretem,ha a gyerekek a szülők keresztnevét kapják.

Aztán nagy nehezen kompromisszumot kötöttünk az első keresztnév az övé,a másodikat én választottam.Születése óta mindenki a második keresztnevén szólítja a fiúnkat,így mégiscsak jól jöttem ki a helyzetből.

"hogyha fiúnk lesz, neki saját név kell"

Balambér

Nálunk én már az 5. generációs lány vagyok ugyanazzal a névvel, hihetetlenül idegesítő tud lenni mindenki ugyanazzal a névvel futkos, számlákat kap. Tesó, én , anyu, mama, nagymama, dédmama dédmama tesója is anno stb. Mint valami megbélyegzés még az életút is elvárnák passzoljon hozzá.

Mintha nem lenne annyi szép magyar név pont ezt az egyet. Tiszta mázli nekem már fiam van s nem apukáról elnevezve. Mert hihetetlen de párom szeretem a nevétől viszolygok.

Te mindenképp ott leszel mikor születik. Megmondod másodiknak azt kapja, tartsd ehhez magad addig is és akkor is mikor megszületik. Ha ez miatt megutálja a gyereket akkor nem is szerette őt csak amit beleképzelt.

No, akkor itt mi vagyunk az elő példa akik még a gyerek születése (sőt még gondolatban sincs) előtt a neveken vitatkoznak :D:D:D- gondolom már ez is beteges, de még mindig jobb ilyenkor tisztázni, mint születéskor...

A páromat úgy hívják ahogy az apját és a nagyapját...Ő is ragaszkodott volna, hogy "deszép hagyomány" mittudomén...de én egyáltalán nem...sőőőt! Mindig mondogattam neki, hogy a gyereknek saját név kell, ne legyen már az ezredik férfi is a családban XY...

Aztán addig addig, hogy a valláson is össze-össze kapunk, mivel Ő katolikus én református vagyok. Végül abban maradtunk, ő választ vallást én választok nevet. Úgy tűnik mindketten eltudtuk fogadni a másik választását. Így majd azok közül a nevek közül döntünk, amelyeket én kiválasztok.

Szerintem is max. második név legyen, de az meg ugye nem biztos találni fog az elsővel...

Szerintem kell valami kompromisszum, valahogy muszáj lesz találnotok, különben úgy jártok mint anyámék. Mikor megszülettem apum mindenkinek elújságolta, hogy megszületett Melinda, közben anyum Rékának anyakönyveztetett :)))))))

22-L