Családi kapcsolatok vs. A világ másik felén élés? Mit gondoltok?

21 eves vagyok. 3 eve koltoztem el Mo.-rol a vilag masik vegere. Azota nem is voltam otthon, mert a korulmenyek nem engedik. Valamennyire konnyebb a helyzetem, mert az edesanyam is itt van es egy par honapja a battyam is. Bar hozzateszem mind 3an kulon haztartasban elunk. Volt mar kinn a hugom is latogatoban. Megis iszonyu nehez! Elmondhatstlanul. Sokaig gondoltam en is, hogy konnyu lesz... Stb... Stb... Es mondjak sokan, hogy idovel megszokja az ember a tavolsagot. Ami valoban igy is van de csak reszben. Megszokod mert muszaj, de a szived megszakad! Nekem sem tokeletes a csaladom en is ugy nottem fel, hogy vita vita hatan volt. Meg is szeretnem meg latni a beteg nagymaman. A keresztfiam. Es az igazi barataimat! Az unnepek a legszornyubbek... Nehezen viselem oket... A szeretet unnepet altalaban vegig bogom! Nagy kitartas es akarat ero kell ahoz, hogy az ember igy tudjon elni. Arrol nem beszelve, hogy sajnos kulfoldon a magyar a magyar legnagyobb ellensege. Szornyu amit az emberek.egymassal muvelnek...!

Hasonlókon gondolkozom én is, mivel Amerikába készülök. Egyedül a Bátyám fog hiányozni, de szerintem Ő szívesen jönne majd. :) Bízom benne.

38 eves vagyok. 7 eve elek Amerikaban. Semmi problema nincs. Minden hetvegen felhivom anyukamat. Tesomek otthon elnek, veluk e-mailezek. Ket evente hazamegyek latogatoba. Tobbi rokonnal nem tartok kapcsolatot.

Ilyen "messzire" csak akkor mennék ,ha iszonyat sok pénz ttudnék ott keresni. A "messzit" azért tettem idézőjelben,mert a mai világban szinte semmi nincs messze ,max 1-2 nap alatt bárhová eljut az ember. És ha nem lennének anyagi gondjaim kint,nyilván gyakran haza tudnék járni .Mondjuk 2-3 havonta,szerintem ez nem vészes. Ha nincs pénzem hazalátogatni,akkor meg meg sem éri kimenni számomra.

En 10 eve költöztem Spanyolorszagba. Az elsö 2 hetet csak nyaralasnak ereztem. 2 het utan meg csak a meloval voltam elfoglalva, inkabb beletemetkeztem, 2 helyen vallaltam munkat. Aztan jött a parom az eletembe, azota egyszerü. Anyuval 2 naponta beszelek, tesommal naponta, apuval sajnos csak hetvegen tudunk. Tesom szinten nagy tavolsagra van a szülöktöl, csak pont a masik iranyba, Hamburgban elnek a csaladdal. Nehez, de nekünk megerte. A hetköznapokkal gond nincs, csak akkor remes erzes, ha valaki beteg a csaladbol es nem tudunk egymas mellett lenni vagy ne adj Isten valaki meghal es nem tudunk elmenni a temetesre sem... De megszokas kerdese, en a mai napig ugyanigy csinalnam, ha elölröl kezdhetnem es a tesom is! Es a szüleim sem banjak, bar megbeszeltük, hogy amint nyugdijjasok lesznek költöznek ki valamelyikönkhöz.