Végzetes kötődés?

13 év házasság után 6 évvel ezelőtt elváltam. (40 é. nő vagyok). Azóta sem sikerült külön költözni, mert a közös házat nem tudtuk eladni, és a jelzáloghitel miatt nem tudtam albérletbe költözni. Jelenleg annyira eladósodtunk, hogy már azon gondolkodunk, hogy áron alul eladjuk a házat, és veszünk az árából az adósságok kifizetése után egy kisebb házat. Akkor én is nagy valószínűséggel új életet kezdhetnék, de egyszerűen rettegek attól, hogy ezzel egy végzetesen rossz döntést fogok hozni. Ha külön megyünk hogy fogok megbirkózni mindennel egyedül? Mert az egy dolog, hogy a házasságom azért ment tönkre, mert nem számíthattam anyagilag és érzelmileg a férjem támogatására, de mindig megvolt a biztos pont, tudtam, hogy esténként azért van kihez szólni, nem vagyok tök egyedül, legalább az illúzió megvolt. A másik, hogy most már 5 éve külön szobában alszunk, és azóta egyikünknek sem volt senkije, én úgy gondolom,hogy talán már nem is vagyok képes egy új kapcsolatra. Emiatt is fontos lenne, hogy amíg nem késő, megpróbáljunk külön menni, hogy legalább neki lehessen esélye arra, hogy valaki belép az életébe. Nincs már köztünk szerelem, és nem is lesz, mégis van valami furcsa kötődés( megszokás?), amit képtelen vagyok eltépni. Volt már valaki hasonló helyzetben, ha igen, hogyan oldotta meg? Úgy érzem, lassan beleőrülök.