A férjem első házasságából származó három gyermeke közül az egyik nősül. Nincs jó kapcsolatom a gyerekekkel. Nem tudom el menjek-e az esküvőre, hogy viselkedjek, ilyenkor hol a helyem?

Kedves utolsó, az evidens szerintem, hogy a szülők válása után a szülő új társa az nem az illető apja vagy anyja, tehát azt szerintem épeszű ember el sem várja se az új társtól, se a gyerektől, hogy így tekintsenek egymásra. De ettől még rokonok lettek, ideálisabb esetben barátokká is válhatnak, és hát az ember - pláne ha már felnőtt - nyilván azon igyekszik, hogy elfogadja azt, akit valamelyik szülője társául választott, és nem a lövészárkok ásásában tüsténkedik. Ja, és nyilván a gyerek sem annak örülne, ha akár az apja, akár az anyja egyedül maradna miután ő elkezdi élni a saját életét, tehát annak örül, ha megtalálja a saját társát.

És nyilván egy friss válás folyamatában az érzelmek felkorbácsolódnak, az egy másik helyzet, na de több évvel a válás és újraházasodás után nehogy már attól érezze magát kínosan bárki is, mert jelen van az anyja vagy apja új házastársa is, hacsak nem a párválasztásba, házasságba akar beleokvetetlenkedni... jópofizni meg senkivel sem kell, köszönni kell, pár udvarias mondatot váltani, fogadni a gratulációt, oszt ennyi... mint bármely más meghívott rokonnal.

Vannak extrém esetek, de itt arról van szó, hogy a gyerekek egyszerűen nem fogadták el az új asszonyt.

Akik mellesleg elvileg már felnőttek.

Mindenkinek, aki egyetért azzal, hogy a házasulandók ne hívják meg őt, ne legyen ott a férjével a lagzin, azt mondom,

menjen a tükörhöz, és köpje szemen magát.

Mert azt elvárni az apámtól, hogy a válás után ne élje a saját életét, ne legyen párja, ha pedig van, el ne hozza az esküvőmre; de magyarázkodjon világ szégyenére a rokonoknak a helyzetről; sőt, azt is elvárni, hogy nászajándékot hozzon, csupáncsak önzés, és rosszindulat.