Mit tehetnék ebben a reményvesztett helyzetben?

Sziasztok! 17 vagyok és mostanában nagyon rossz hangulatom van. Úgy érzem nem tudok megfelelni az itthoniaknak, pedig én igyekszek. Az iskolát tekintve egész jó tanuló vagyok (akad olyan, ami kevésbé megy, de van olyan is, amiből kiemelkedően jó vagyok).

Itt is mindig azért kapom a leszidást, ami kevésbé megy, az a kutyát sem érdekli, hogy a másikból meg versenyre küldenek.

Nem igazán vagyok bulizós típus, inkább a barátommal vagyok kettesben, de mivel Ő nagyon messze lakik így kb minden 2. hétvégén tudok vele találkozni. Mivel szünet van, így úgy gondoltam, hogy megtehetem azt, hogy egy napon sokat tanulok (3 kötelező olvasmányt elolvastam és megírtam egy szorgalmi házit) és másnap találkozgatok az ismerőseimmel. Így is történt, ám amikor jöttem haza anya leszidott, hogy én csak csavarogni tudok és máshoz nincs eszem. Ha esetleg mondanám neki, hogy de én tanultam előző nap, akkor feleselek és pimasz vagyok, így ilyenkor a legjobb, amit tehetek, hogy csendben vagyok.

A bátyám ilyen esetekben még inkább hergeli anyukámat és „bátorítja” arra, hogy jobban leszidjon. Ő jó ideje nem talál munkát (valójában olyan munkát, ami nagyságának megfelelne) így itthon van és jóformán nem csinál semmit. (néha elmosogat, elpakol, felmos, de ennyi). Ő nyugodtan beszólhat nekem, de én nem szólhatok vissza neki, mert „stresszes”.

A házimunkát illetően eddig bármiben akartam segíteni, soha nem csináltam jól. (persze, hogy nekem nincs annyi tapasztalatom, mint neki) Így nem nagyon fogadja el anya az én segítségemet.

Előre is köszönöm a normális és segítőkész válaszokat! :)