Szerintetek is kilátástalan a helyzetem?
Vannak ingyenes ápolási szolgálatok. Többnyire egyházi fenntartásúak.
Meg kellene próbálnod!
Ha napi pár órára el tudnál szakadni otthonról, már az is sokat jelentene.
Eljárhatnál abban a pár órában esetleg valamilyen tanfolyamra (pl. nyelvi)...
Kimozdulnál, társaságban lennél...
Egyébként az ápolási munkaviszonynak számít. Munka is. Kemény munka. Ne becsüld le.
Ne utáld magad mert az sosem tesz jót, akkor sem ha megérdemled. Szerintem kezd el élni, sportolni, foglalkozni magaddal, barátokat szerezni. Ha akár csak szórakozásképpen elkezdesz valami testmozgást (pl. biciklizés, kirándulás), akkor nem csak rendbe hozod a tested, de jobb kedved lesz, javul az életkedved és kap értelmet az életed.
Az öngyilkosság a gyáva csírák menekülése, akik képtelenek cselekedni, ezért a halálba menekülnek, mert megváltás várnak tőle. Ne akarj ez lenni, ez már mindennek a legalja. Inkább cselekedj, és hozd rendbe az életed. a kilátástalan helyzet az lenne, ha egy náci haláltáborban senyvednél, remény nélkül. Ami veled van, ez nem az.
Nem tudom otthonba beadni,mert egyrészt szívteleségnek érezném,hamár felnevelt(anyum látástól-mikulásig melózott ő volt velem otthon),másrészt az otthonok nem ingyen vannak(a nyugdíját minimum le kellene adni,de a legtöbb helyen+ több millát azt meg nincs miből,ráadásul több éves várólista van)...
Próbáltam állásokat nézegetni már kb 2 éve küdözgetem az önéletrajzokat,dehát kb nincs mit beleírnom:-( Nulla választ kaptam(amit igen az átverés volt).Mert a mai világban ki válaszol egy olyan önélertajzra,hogy: "30 éves vagyok, van egy nem túl piacképes diploám(biológus és az is csak 3-as mert már akkor kezdődtek a gondok és a tanulás rovására ment,ráadául be se fejeztem időben csúsztam 2 évet),soha még egy napot nem dolgoztam normális melóhelyen,és most is csak max 4 órát tudnék vállalni"(ápolási melett többet nem szabad,és arra az iőre is kéne minden nap kerítenem valakit)...Marha sok esélyem van a mai munkanélküli világban ezekkel a paraméterekkel tényleg.Ja és különben is már betöltöttem a 30-at vénasszony is vagyok...
Vannak "kiskapuk" is. Krónikus belgyógyászati osztályokon ápolnak ilyen betegeket, megoldható.
Nem lenne nagymamáddal szemben sem rossz, hiszen ott napi 24 órás orvosi ügyelet, ellátás,minden, amire egy ilyen betegnek szüksége van.
Neked pedig élned kellene az életedet. Bármilyen munkát elvállalnék, mert már vissza kell szoknod az emberek közé.
Ami nem is olyan könnyű. Hogy legyen miért, kiért felöltöznöd, hajat mosnod..
Beszélj a háziorvosotokkal, biztos tud megoldást.
Látom páran nem értitek...Az összes bevételünk az ápolási + a nyugdíja.Ha valahová beadom megvonják az áploásti és mindenütt(még a krónikus belgyógyászati osztályon is-ahol max 3 hónapot maradhat) fizetni kell,legalább annyit mint a nyugdíja(az 70 ezer).Szóval,akkor én meg zenés énekszóval halljak éhen?(Igaz így is ez lesz,ha meghal akkor amit megtehetek ma ne halasszam holnapra?)
Azt meg egy munkáltató se tolerálná,hogy bocs előbb lerendezem a Mamát,aztán majd jövök dolgozni,adik tartsák fenn a helyet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!