Nem bírom már ezt az egészet. Mit tegyek?

Születésem előtt elváltak a szüleim, anyám talált magának egy másik pasit de még kicsi voltam amikor meghaltak egy balesetben, nagyanyámék neveltek de később betegek lettek és már nem bírtak volna nevelni és most így vagyok apámnál akire inkább nem is mondok semmit mert törlik a kérdésem. Van egy nője meg egy másik gyereke.

azt a gyereket szereti engem csak bxszogatni szeret. Én vagyok mindig mindenért a hibás, kiabál velem és csodálkozik hogy olyat csinálok amit nem enged és nem tetszik neki

egyáltalán örüljön hogy még nem nyírtam ki.

Miatta szar az életem. A nő az hülye, le se szarja ami körülötte történik neki csak a pénz számít.

apámat (meg se érdemli hogy apának hívjam) nem érdekli hogy hol vagyok mit csinálok azt se tudja hogy egyáltalán élek e még vagy nem. csak eltart de azt is csak azért mert muszáj.

Egész életemben balhés voltam mert így legalább figyel rám valaki csak attól félek hogyha így folytatom bűnöző leszek aki az egész életét sitten fogja tölteni. Annyira nem szeretném. Nem volt soha normális családom, nem tudom milyen az amikor szeretik egymást az emberek. Nagyanyáméknál pár évig volt benne részem de arra már csak homályosan emlékszem emrt kicsi voltam.

Sokszor megijedek magamtól mert azt veszem észre hogy boldoggá tesz ha valakivel rossz történik. 3 hónap múlva betöltöm a 18-at és akkor elmegyek. az se érdekel ha hajléktalan leszek csak apámmal ne kelljen egy házban élni.

Néha vannak olyan beteg gondolataim hogy jó lenne anyám után menni és akkor legalább nem tennék kárt senkiben és nem kéne tovább tűrni azt ami még vár rám.

Mit tegyek hogy jobb legyen? Mikor lesz jobb?

fiú vagyok