Mostanában minden huszas éveiben járó pasinak az anyja mondja meg mit lehet és mit nem?

Szerintem csak te fogsz ki ilyeneket. Nekem több pasim volt mostanában, senkivel nem volt ilyen jellegű probléma.

Igaz, egyikük se lakott már otthon.

Embere válogatja.

Én 22 éves vagyok, de valamennyire függök a szüleimtől. Persze ez nonszensz, hogy telefonon hazarendelnek, meg mérgesek, ha nem takarítom ki a szobám.

Viszont én olyan típus vagyok, aki lehetőségeihez képest segítek nekik mindenben. A mai lányok egy része ezt nem tudják tolerálni.

Én a volt barátnőm szüleinek is segítettem, sokszor többet mint az exem testvére.

A baráti körömben rengetek olyan srác van, akit a barátnője elmart a szüleitől. Én ezt nem viselem el és nem is várom el. Érdekes az én szüleim mindig jól kijöttek a barátnőimmel és én én is az ő szüleikkel.

Ennek alapja az volt, hogy tiszteltük egymás szüleit!

Igen, sokan vannak ilyenek. Szerintem ha valaki sosem költözött el otthonról, ott nagy az esélye, hogy gyerek marad az illető.

Én 30-as krapekkal is beszéltem már meg randit, aki lemondta 1 nappal előtte, mert "családi program jött közbe". MOndtam neki, el kéne döntenie, mit akar - persze megsértődött.

A hírhedt Pán Péter effektus, szerintem.

Párom (28) szintén per pillanat kb. 1 éve újra a szüleivel lakik, de egyáltalán nem függ tőlük és nem is hagyja magát sehogy terrorizálni. Ő fogalmazta meg jól: 2 nagy elszakadási harcot kell megvívni, egyet tizenéves korban, majd egyet a húszas években. Ő "megvívta", elfogadják, külön élet, nem parancsolgatnak neki. (Én, lány létemre épp benne vagyok ebben a "harcban" anyámmal, pedig távol élünk egymástól...)

Van aki erre nem képes, és inkább ragaszkodik ennyi idősen, vagy idősebben.

Nem mindenkit, de sajnos én is sokat ismerek, akik ilyen helyzetben vannak. Pár fiú ismerősömnél ez a helyzet: 23-24 évesen meg kell kérdezni anyucit, hogy elmehetek-e, ő pedig ha elengedi, határidőt szab, hogy mikorra kell hazamennie. Ha nem megy, hívja telefonon...

Párom 25 éves, mondjuk ha együtt vagyunk sosem zavart az anyja. És neki nem kellett elkérnie magát. De ha nem voltam vele, akkor 10 percenként szaladgált a szobájába is ezért-azért.

Aztán összeköltöztünk, hozzánk. Voltak más gondok is anyóssal. De ennyire sosem hagyta magát, hogy dirigáljanak neki, meg beszámoljon mindenről, az, hogy találkát mondjon le az anyja miatt, az meg pláne nem volt.

Bátyám 26, és anyám egyáltalán nem csinál ilyeneket. Nem kell beszámolnia semmiről, beszélgetnek persze, de ez nem olyan, hogy ülj le fiam, és most ez lesz, az lesz. Anyám szerencsére nem ilyen.