Beadnátok otthonba?

Valamilyen értelemben hasonló helyzetben voltunk mi is. A családban csak annak van joga ebbe beleszólni, aki tényleg rászánná arra idejét-energiáját, hogy ápolja. Szerencsére nálunk nem voltak kötekedő rokonok. Mi nagypapámat adtuk be. Adott egy 80+ éves ember, egyedül élő, aki már fizikailag sincs a topon, de annál inkább nincs szellemileg (stroke utáni mentális állapot plusz időskori demencia kombinációja), lassan már ön- és közveszélyes is lehet... elmegy otthonról, pedig megígéri, hogy nem fog, de jaj, de jó, túljártam az eszükön, de nem fogja fel, miért kérjük ezt... aztán elfelejti, hol lakik, merre akart menni, így bóklászik a városban, többször elesett már a mozgási zavarai miatt, mindig ugyanarra a kezére, lábára, volt, amikor átfagyva esik össze, vagy éppen otthon műanyag edényt rak a tűzhelyre, hogy ő majd főzni fog, vagy buherálja a termosztátot ki tudja, hogy... ragaszkodna a lakásához, így az sem lenne megoldás, ha mi költöztetnénk magunkhoz, őszintén szólva el sem férne, mi is pont elférünk 4en, de magára meg nem lehet hagyni, 24/7 felügyeletet meg nem lehet mellé biztosítani, hiszen a szülők dolgoznak, a gyerekek suliba járnak, és nagyon drága a kiküldött felügyelő, gondozóember. Ilyen esetben teljesen normális döntés az otthon. Meg őszintén szólva senkitől sem lehet elvárni, hogy az egész életét arra tegye fel, hogy 24/7 egy másik ember szükségleteit elégítse ki, főleg ha lehet, hogy jobb egy otthonban, mert ott van 24/7 nővér/orvosi szolgálat, mindig tudják nézni, nem szökik-e el...