Mit csináljak ha a baba miatt romlott meg a kapcsolatunk?
Egyszerűen nem lehet vele bírni... nem hajlandó aludni, nem áll le egy percre sem, így nem tudok én se pihenni.
A párom meg megy, jön haza a munkából csak elvárja hogy legyen tisztaság meg vacsora (ahogy tudom ezt mindig megoldom) de az is magától értetődő lenne neki hogy mindig kisimultan, boldog mosollyal várjam...
pedig ölni tudnék némelyik nap után mikor a gyereket hajkurászom egyik percben, másikban rohanok vissza a leveshez, de még közben takarítsak meg vasaljak mert ő csak ingeket hajlandó hordani...
annyira el vagyok fáradva és nincs kire bízni a gyereket
én meg már nem bírom, legutóbb 2 óráig próbáltam elaltani, alighogy kimentem volna már újra bömbölt, visszamentem kicsit elhallgatott... és ránéztem és egyszerűen elkezdtem üvöltve bőgni hogy ilyen nincs, hogy nem képes már soha végigaludni három órát... mire persze ő is bőgni kezdett, húzózkodott fel a rácson (ettől is örökké félek hogy egyszer felébred míg elszundítok és kiesik) és annyira bemérgedtem hogy fogtam és rátoltam a rács fölé a pelenkázóasztalnak a tetejét (mellette van és ilyen széttolható) és így nem tud kimászni.
akkor azért sírt egy órát, nem bírtam és lementem egyet sétálni
de félek hogy idegileg teljesen kikészülök
a párom azt gondolja hogy elég az hogy ő fürdeti meg mikor hazaért meg 1 órácskát foglalkozik vele és nem ért meg
én meg kezdek ott tartani hogy fogom magam és lelépek
mit lehetne csinálni? egyszerűen semmit nem lehet megbeszélni vele és mindenben én vagyok a hibás amiért nem örülök neki hogy a gyerek nem alszik én viszont egy percet nem pihenek és még hagyni sincs kire
Kedves Civa, abban egyetértek, hogy felesleges a Kérdezőt oltogatni... viszont meg kell, hogy mondjam férfiként, hogy ha az én párom adná elő szóban vagy tettekben az általad leírt prioritási sort, arra egyféle válaszom lenne: "jól van drágám, ha te így, az nyilván azt jelenti, hogy elhagytál, akkor én meg megkeresem azt a személyt, aki számára a mi kapcsolatunk a prioritás" - és ennyi.
Nem kellene így priorizálni, és akkor talán nem problémázhatna millió nő azon, hogy a férfi teljesen adekvált módon lép a terhesség alatt vagy a szülés után... ugyanis már bocsi, de ezt általában nem vállaltuk.
A Kérdező kérdésére meg annyit, hogy ha egy gyerek ennyire nyügös, hisztis, annak többnyire oka van, vagy fiziológiai (hasfájás, fogzás, akármi) vagy nevelési hiba, egy ekkora gyerek már kiválóan tud játszmázni pl.... meg kell találni azt az okot, és meg fog szűnni a kellemetlen tünet is...
#21 en is ferfi vagyok es nagyon remelem hogy nincs gyereked, es ha nincs ne is tervezz a jovoben sem...
ha van akkor meg sajnalom.
Igen civa, a többi nő is hasonlóan érez... azóta már magányosan, maradt csak kettő a sorrendben, a baba, meg ő, hisz férj nincs és nem is lesz. Na pontosan ezért mennek el a férfiak a gyerek születése után 1-3 éven belül, mait civa is leírt.
A helyes sorrend az lenne, hogy 1. nő és férfi és a 2. a gyerek (alárendelt az elsőnek).
@21.
Ha az én férjem lennél ilyen gondolkodással, nem lenne min problémázni, páros lábbal rúgtalak volna ki, mielőtt egyáltalán eszedbe jut elhagyni.
Lehet, hogy nálatok nem volt divat, azért gondolkodsz így, de igenis a gyerek az első. Aztán a mama, mivel a gyereket ő gondozza. Minden más utána jön. Persze nektek nem, ti mobilak vagytok, és lám, te vagy az élő példa, mekkora felelősséggel bírtok néhányan.
Ha lesz gyereked, és viszketeg vagy lelépni, még addig lépj le, amíg nem ismer. Jobb, ha egyáltalán nincs apa, mint ha van is, meg nem is, mint a mesében.
De ha gyereket vállalsz, az már nem rólad szól.
@25.
Úgy látszik, te vagy itt az első érett férfi felnőtt gondolkodással, akinek fontos az utódja.
A többi csak szórja a magját. De minek.
16-os ne menjen el a kedved a gyerekvállalástól csak azért mert ideggyenge emberek is vállalnak gyereket! Tökéletes harmóniát lehet teremteni egy családban! Csak rajtad múlik!
Azoknak meg üzenem, akik a gyerek elé helyezik a kapcsolatot és magukat, inkább ne vállaljanak gyereket!
A férjet nem rendeljük alá senkinek, mert az milyen már, a gyereket viszont igen? Ez mégis miféle gondolkodásmód?
Senkit nem kell alárendelni senkinek. CSALÁD vagyunk, aminek minden tagja egyformán fontos. Nincs olyan, hogy első a gyerek, vagy első a férj vagy mit tudom én. Amíg kicsi a baba, természetes, hogy elsősorban hozzá alkalmazkodunk, de ez nem azt jelenti, hogy alárendeljük neki a kapcsolatunkat, hanem azt, hogy most egy ilyen helyzetben vagyunk. Érett embereknek ez nem okoz problémát. Röhejes, hogy felnőtt férfiak azon hisztériáznak, hogy márpedig ők akarnak az elsők lenni. Rosszabbak, mint egy elkényeztetett gyerek, akiket pedig olyan rettenetesen lenéznek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!