Amikor férjhez mentél a régi csalódások tényleg elfelejtődtek?

lehet, h én vagyok baromi szerencsés, de még nem ért soha akkora csalódás, h utána hónapokig, évekig keseregjek. persze volt, h nem úgy alakult valami, ahogy jól esett volna, de ahhoz is pozitívan álltam. lehet, h iszonyat buta vagyok, h nem éltem bele magam minden egyes nagy szerelembe, és mindig én dobbantottam, ha már nem működött.

a páromon kívül nem érdekelnek más pasik, legyenek azok exek, vagy épp szélcsapók :) összeillünk, szeretjük egymást. ha minden jól megy, akkor ő az utolsó pasi az életemben. ha nem, akkor is, mert nála kevesebbel nem érem be. ha valami miatt szétmennénk, inkább dögöljek meg egyedül, elnézve a korombeli felhozatalt...

"lehet, h én vagyok baromi szerencsés, de még nem ért soha akkora csalódás, h utána hónapokig, évekig keseregjek. persze volt, h nem úgy alakult valami, ahogy jól esett volna, de ahhoz is pozitívan álltam. lehet, h iszonyat buta vagyok, h nem éltem bele magam minden egyes nagy szerelembe, és mindig én dobbantottam, ha már nem működött."

Azt kéne végre felérni ésszel, hogy ez nem "kesergés" hanem önvizsgálat, a tanulságok levonása. Azt nem tudom, hogy "iszonyat buta" vagy-e (akár..) vagy csak még nem éreztél eléggé mélyen senki iránt, mert ha így lett volna, a számodra fontos kapcsolat megszakadása után igenis átmentél volna egy gyógyulási folyamaton, ami hát enyhén szólva nem úgy kezdődött volna, hogy jujj de pozitívan állok hozzá... Ha a mostani szerelmedet elveszítenéd (nem feltétlenül kívánom, nyugi..) elképzelhető, hogy megtapasztalnád, milyen TÉNYLEG elsiratni egy kapcsolatot és rendkívül értékes tapasztalatokra szert tenni ezáltal. Én veled ellentétben viszont épp azért tartom magam szerencsésnek, mert átmentem ezen a szenvedési folyamaton és ennek köszönhetően lettem egy sokkal erősebb és tudatosabb személyiség, aki ezzel is több, jobb ember lett. Abszolút a javamra vált. Na látod, erre mondják, hogy érdemes kibekkelni egy bizonyos időszakot egyedül, magunkba nézve.

ezek szerint akkor a párom az igazi nagy szerelem, a többi csak balettozás volt :) na, jó tudni.

szerettem őket is, bizonyára, csak az más jellegű volt, hiszen nem éltünk együtt, nem volt olyan mély a kapcsolatunk, és akkoriban még az önismeretnek is eléggé híján voltam.

együtt voltunk, aztán amikor azt éreztem, h a nagy szerelem ideje leáldozott, akkor léptem. levontam a megfelelő tanulságot, de a kettő közül egyik pasi sem ért annyit, h agyaljak rajta. vegytiszta nagy rajongós szerelem, kiégés, aztán fuccs.

amit most érzek, az viszont teljesen más. egy igazi; mély szeretet, ami túléli a szerelmet is. nagyon becsülöm és szeretem a páromat. immáron 4 éve vagyunk együtt, és ami a legjobb, h ez minden nap erősödik.

attól, h nem egy szerelmi csalódás útján jutottam el önmagam megismeréséhez, még nem leszek rögtön érzelmi analfabéta naiv kislány :D én kérek elnézést, h már korán volt olyan jó emberismerő képességem, h nem álltam le olyannal, akiről sejthető volt, h csak átverni akar.

ha a párommal úgy hozná a sors, h nem tudunk tovább együtt maradni, akkor az annyira lenullázna érzelmileg, h tényleg nem kéne másik kapcsolat. ismerkedni sem lenne kedvem, ezt borítékolom.

13-as gyönyörűen leírtad, azt, amit én soha nem tudtam megfogalmazni, csak hebegtem-habogtam róla.

Valóban így van, ahogy írod, én is átmentem ezen.

Még talán most sem vagyok a folyamat végén...

De remélem, hogy egyszer már nem fog fájni!

Köszönöm, nagyon szépen összefoglaltad!