Szulok: nehéz elfogadni, hogy már felnott a gyermeketek?

Fura kérdés, kedves kérdező, mivel az élet pontosan erről szól, és épp ez a lényege. Szülőként épp az az ember feladata - és kutya kötelessége -, hogy felkészítse a gyermekeit az önálló életre, és ellássa őket minden ehhez szükséges hozzávalóval: tudással, józan ésszel, belátással, megfontoltsággal, empátiával - hogy aztán megállhasson a saját lábán, és ő is saját családot alapíthasson. Kezdettől fogva erre kell törekedni, ebben a szellemben nevelni.

Persze mindenképp lesznek saját hibái és baklövései, de ezek meg azért vannak, hogy tanuljon belőlük. Segíteni, támogatni lehet ilyenkor is, ha kell, de nem kell a széltől is óvni, mert azzal többet ártasz, mint amennyit használsz: az immunrendszer is teljesen legyengül, ha soha nem találkozik semmi kórokozóval, míg végül már az első megfázásba is belehal az ember. Ugyanez van akkor is, ha a gyerek mondjuk a halálod után hirtelen és abszolút felkészületlenül kerül ki az életbe. Ezt akarod? Ugye, hogy nem.

De ha rendesen, jól felnevelted és megtanítottad mindenre, amit meg kell, akkor nem kell féltened, mert NAGY bajai nem lesznek. A kicsiket meg megoldja - akár épp a segítségeddel, akár egyedül.

De hogyan tanul meg az ember biciklizni, ha soha nem adsz neki rendes kerékpárt az oldaltámasztós-kerekes helyett?

Ez itt a kérdés.

hogy onállosul, stabil kapcsolata van vagy épp zavaros szerelmi élete, szexuális élete, elkoltozik vagy hazakoltozteti a párját??? kudarcok vagy sikerek érik az általa választott, általatok esetleg nem tul helyesnek itélt uton? amikor saját feje után megy és nem hallgat a véleményetekre?ilyesmire gondolok...

vagy nem szoktok ebbe belegondolni?

nekem pici babám van még, és kicsit ijesztonek tunik a gondolat hogy egyszer majd már nem ovhatjuk meg a saját, eseteleg rossz dontéseitol:)

szia! edesanyam a mai napig nem tudja elfogani, hogy felnottem, onnalo szeretnek lenni. meg mindig mindrenrol gondoskodni akar, es ez engem kikeszit! allandoan problema, hova megyek, meddig ulok mit csinalok, mint egy 3 evessel. komoly kapcsolatom van (2 eve) de o meg most sem hajlando elfogadni, hogy esetleg nekem is van szexualis eletem. kepes lenne eluldozni itthonrol emiatt, pedig 19 eves vagyok. oktoberben koltozom itthonrol es alig varom! pedig szeretem a szuleimet, csak ez igy, ennyi idosen mar kicsit sok nekem...szeretnek onallo lenni vegre...sajat dontesekkel.

ne akard, sot azon legy, hogy a gyereked 19-20 ev mulva ne ezt erezze:)

sok boldogsagot

Aki nem adja meg a gyerekének a szabadságot az önálló életre, az elveszi tőle azt, amire szülte. Felneveljük őket, de ők nem a mi tualjdonaink. Öröm a kisbabákat dédelgetni, a kamaszokat felkészíteni, tanítani, de ha eljön az idő, akkor huss! Repüljenek! A madár is elengedi, szárnyaira bocsájtja a kis fiókákat.

Én az enyimeket semmiben sem korlátozom, amiben lehet segítem, és annak örülök, ha boldogok a maguk világában.