Hogyan lehet úgy "mély" egy kapcsolat, ha csak hétvégente van találkozás?

Szia! Én több mint 3 évig voltam együtt a barátommal úgy, hogy csak minden második hétvégén, és a nagyobb iskolaszünetekben találkoztunk, persze fiatalabbak voltunk mint te most, de tökéletesen működött, és szerelem volt, az biztos, nem is akármilyen. Szerintem a szerelem nem azon múlik hogy hányszor találkoznak a párok, persze ha havonta vagy ilyesmi az már tényleg távkapcsolat, de a hetente még nem olyan vészes. Én sose éreztem úgy hogy egyedül vagyok, é nincs párom, mindig tudtam hogy ott van nekem és vártam a találkozást és boldog voltam. Persze egyénfüggő, nekem a mostani kapcsolatomban pont az a problémám, hogy úgy érzem megfulladok, minden másnap találkozunk, és minden nap beszélünk, telefonon többször is. Én pont ezt nem bírom, bár ez már tényleg a másik véglet.

Én sem hiszek a távkapcsolatban. Egyszer már próbáltam, nekem nem jött be. Az egyik válaszoló írta, hogy nagyon fontos a fizikai közelség. Ezzel maximálisan egyetértek. Hosszú távon szerintem nem lehet bírni az érintések (nem szex), a szemkontaktus, stb. hiányát.

Mi 3.5 éven keresztül heti 1 alkalommal tudtunk találkozni mert máshogy sajnos nem tudtuk megoldani. Azóta már összeköltöztünk, de nálunk sosem okozott ez problémát. Nem volt egy leányálom viszont úgy voltunk vele, hogy minden egyes héttel közelebb kerülünk a célunkhoz mégpedig ahhoz, hogy összeköltözzünk. :)

Mi az egész hétvégét együtt töltjük, és bár ezt is kevésnek érzem, azt nem mondhatom, hogy nem mely a kapcsolatunk. Együtt kelünk, együtt fekszünk, alszunk, eszünk, iszunk. Hétköznap sokat beszélünk, így ismerjük egymást, "naprakészek" vagyunk. 2eve megy ez, mar csak 1ev van hatra:) Szeretjük egymást, jól működik a kapcsolatunk. Én 18 vagyok, ő 21 éves.