Akit az egyik szülője nevelt fel, az nem hiányolta soha a másik szülőt?

Én anya nélkül nőttem fel. Hiányzott. Nem is ő, hanem maga az hogy anyám legyen. Bár apukám mindent megtett értünk, szeretett, de akkor is úgy éreztem valami kimaradt, hiszen, ha ketten lettek volna is ugyanúgy szeretem apukám.

Szóval ilyen szinten hiányoltam. Őt magát nem, hiszen otthagyott. Inkább arra vágytam, hogy normális, kétszülős családom legyen.

Apám ment el, azelőtt már évek óta csalta Anyukámat. Miután elment, nem érdeklődött utánam. Évente max. 2-3 alkalommal láttam, mindegyik alkalom megviselt, mert érdektelen volt irányomban, és hiába voltam nála, általában aludt, vagy lepasszolt valakinek, amíg ő elment valamelyik szeretőjéhez.

Hiányoltam egy apát, kiskoromban nagyon apás voltam, míg velünk élt. Fájt, hogy nem törődött velem, értéktelennek éreztem magam, magamat hibáztattam. Emiatt rengeteget tanultam, mindenféle versenyre jártam, hátha az eredményeimmel felkeltem a figyelmét, de hiába..

Pereskedtünk a bíróságon a gyerektartásért, mert ő nem akarta, hogy érettségi után továbbtanuljak, hiszen akkor továbbra is fizetnie kell. Végül én nyertem. Júniusban fejezem be a sulit, apámmal májusban beszéltem utoljára a bíróságon. Soha többé nem fogok.

Hogy boldog vagyok-e? Nem. Sőt... De el kell engednem ezt a sok fájdalmat idővel, mert magamat betegítettem meg az ő gonosz hozzáállása miatt. Mivel őt úgysem érdeklem, akkor sem, ha fejen állok, olyan emberek véleményével szabad csak foglalkoznom, akik tényleg szeretnek.

Minket anyám nevelt fel, apám rengeteget dolgozott külföldön, fényképről ismertük.

Nekem egyáltalán nem hiányzott, sőt, nekem szinte az a furcsa, hogyha valakinek apja is van. Barátnőm apjától még a mai napig tartok...

Ő olyan igazi apafigura.

Apám alkesz volt. Abba is halt bele. Amíg velünk élt csak a baj, a félelem, az idegesség volt érezhető. Folyton vándoroltunk jóindulatú ismerősök között, hogy legalább egy kicsit pihenni tudjunk mert még kicsi voltam.

A válás után nem sokkal elköltözött. Igaz volt láthatás és engem szeretett, amikor józan volt jól elvoltunk de akkor sem hiányzott. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett az életünk.

ma 12:18 vagyok, ismét.

Talán ezért mennek tönkre a párkapcsolataim, egyik a másik után, mert nem volt előttem egy követendő példa, nem volt férfi a háznál. Anyám a legszebb-huszas- éveit magányosan töltötte, minket hurcolt oviba, iskolába, de teljesen magányos volt..... :(((