Szerintetek is rosszul válaszoltam a mostohafiamnak? Azt kellett volna mondanom, hogy egyformán szeretem őket?
Van egy 8 éves mostohafiam, 2 éves kora óta vagyok jelen az életében. Az anyukája sajnos meghalt, mikor még picike volt. Imádom őt, ez nem kétséges, de a (féléves) kislányomat még jobban. Nem tudok ellene tenni. Persze próbálom nem éreztetni, ugyanúgy foglalkozni vele, mint eddig, de sok minden megváltozott, bár úgy hiszem ezek normális felállásban is változtak volna, egyszerűen két gyerekre kell most már figyelnünk.
Sokat beszélgetünk, a tesóról is, arról is hogy most ez egy ilyen időszak, kevesebbet tudunk elmenni ide-oda stb.
Megkérdezte hogy a húgát jobban szeretem e, erre azt válaszoltam, hogy mindenkit máshogy szeretek, nem jobban vagy kevésbé, de két embert nem szerethetünk egyformán, pl. a szüleimet sem, de nem tudnék választani. Ő sem szeret ugyanúgy senkit, mindenkit máshogy. Az hogy született egy kisbabánk semmit nem változtatott azon ahogy iránta érzek.
Én úgy láttam megnyugodott ezen, és igyekszem még jobban éreztetni vele, hogy szeretem, mint a beszélgetés előtt.
Anyósom viszont kicsit letámadott, hogy ilyet nem lehet mondani egy kisgyereknek. Elég rosszul esett. Egyébként nem ilyen, nem szól bele semmibe. Ezért is gondolkodtam el azon, hogy talán tényleg nem jó amit mondtam. És neki még arra lett volna szüksége, hogy azt mondjam igen, egyformán szeretem őket.
válasza:Sehol nem írtam, hogy nehezemre esik szeretni. Mert nem esik. Ha az lenne, nem lennék az apjával, nem vagyok saját magam ellensége. 2 éves volt mikor összejöttem az apukájával, még választásom sem volt, mert egy 2 éves, cserfes, huncut kissrácba ki ne habarodna bele?
De megszületett a kislányom, és előjöttek bennem olyan érzések is, ami előtte nem volt meg. Lehet ez rólam állít ki szegénységi bizonyítványt, nem tudom, de nem tudok ellene mit tenni. Vannak közös dolgaink, szoktunk beszélgetni, játszani, minden második este én olvasok neki mesét, én vagyok ott elalvás előtt. Ezeknél több most nem fér bele az életünkbe, mert egyébként a kislányom sem a legnyugodtabb baba a földön. Lehet valóban jó lenne, ha szerveznénk ketten, vagy hármasban az apjával programokat. De a férjem sokat dolgozik, nem jut idő mindenre.
válasza:Szerintem ez tökéletes válasz volt, viszont a kérdés akkor is felmerült volna a kissrácban, ha édesfiad lenne, szerintem ez mindenkiben -akinek van tesója- felmerül. Nem tudom, az anyós mit várt volna, mit mondj neki, hogy őt jobban, mint a kislányt? Nyilván nem hitte volna el. Jó válasz volt.
Szerintem szerencsés a kiskrapek, hogy olyan mostohaanyja van, aki nem "mostoha".
válasza:2 gyermekünk van a férjemmel. Nekem vér szerinti gyermekem mindkettő, a férjemmel viszont csak a kisebbik közös. Csupán 4 hónapos volt a lányunk, mikor összekerültünk a férjemmel, így őt ismeri apjának. Nem látom, hogy különbséget tenne a 2 gyermek között. A lányt is úgy szereti, mint a fiút. Megad nekik mindent, amit tud, és rengeteget dolgozik, hogy mindkettőnek meglegyen mindene. Amikor lehetőség van rá, játszik mindkettővel, bár eltérő a személyiségük, és nem érdekli őket ugyanaz a dolog. Tehát egyszer az egyikkel foglalkozik, egyszer a másikkal. Mikor melyik igényli apát. Persze időről időre nálunk is felvetődik a kit szeretsz jobban kérdés. Felém szintúgy, mint az apjuk felé. Soha nem mondtuk azt, hogy egyformán szeretjük őket, mert emlékszem, mikor mi kérdeztük a szüleinktől a falat kapartam volna ettől a butaságtól. Megmondtuk nekik, hogy néha az egyiket szeretjük egy picikét jobban, máskor a másikat. Persze nem így tálalva, csupán ez volt a lényege. El is fogadták. Tudják is, hogy ez az igazság.
Férjemre meg külön büszke vagyok, hogy ilyen jó apja mindkettőnek. Rengetegen riogattak mindkét terhességem alatt. Az első gyermekemnél azzal, hogy gyerekkel nem fogok párt találni, a másodikkal azzal, hogy a párom jobban fogja szeretni a sajátját.
Mit mondjak, egyik sem jött be. :ppp
válasza:Szerintem a válaszod nagyon megfontolt és okos volt. Csak az nem tudja, hogy milyen érzéseket vált ki a saját kisgyerek, akinek még nincs. Egyszerűen nem lehet ugyanúgy, ugyanolyan intenzitással szeretni a más gyermekét. És ez nem "gonosz mostoha" dolog, ez ösztönös. De te nagyon igyekszel, hogy ez a különbség ne látszódjon, és az a kisfiú minden szeretetet megkap, amire szüksége van.
Jobb, ha őszinte vagy.
válasza:"Imádom őt, ez nem kétséges, de a (féléves) kislányomat még jobban."
Ezzel kimondtad a kulcsmondatot. Gondold át, és magadat legalább ne csapd be!
16-os! Nem értem mit akarsz ezzel. Igen kimondtam, így érzem, nem csapom be magam.
A kislányom a legfontosabb, utána a mostohafiam, éppen ezt írtam, nem áltatom magam. Tudom, hogy így érzek. Fel is vállalom a férjem előtt, de egy 8 évessel ezt így nem kell közölni, hiszen neki az apja, és én vagyok a legfontosabb a világon. Ezt is tudom. Igyekszem meg is felelni a pozíciónak.
válasza: válasza:"Igen kimondtam, így érzem, nem csapom be magam. "
Jó rendben, csak sokat magyarázkodsz, és nem volt egyértelmű.
Ez akkor első lépésnek nem is rossz.
Most azt lenne jó tudni, hogy mi az elképzelésed a jövőre?
1-Mindig is a lányod lesz a Nr.1, úgy érzed, hogy sohasem fogod tudni annyira szeretni és sajátodnak tekinteni a fiút? Csak szeretnéd, ha ő ezt nem érezné, és legalább amíg gyerek, addig megjátszani felé, hogy de igenis őt is szereted annyira, mint a sajátodat, csak éppen másként?
2-Vagy pedig próbálnál változni, próbálnád változtatni az érzéseidet, mondjuk felnőni a feladathoz, és ha már vállaltad, hogy anyja leszel a fiúnak, akkor jó és igazán szerető anyja leszel?
3-Vagy sohasem fogod és nem is akarod a fiút is igazán szeretni, és valójában ezt mondanád neki?
4-Esetleg tényleg igazi mostoha akarsz lenni? Nem tudom, de a helyedben eszembe nem jutna mostohafiúnak nevezni, magamat pedig mostohának...
Azért bízom benne, hogy az 1-est vagy 2-est választod.
Na válassz, és folytatom!
válasza:+ még kérdés:
Ha születik még egy gyereked, akkor már a lányodat se fogod annyira szeretni? Vagy ők mindig holtversenyben lesznek az elsők, a fiú meg csak utánuk jön a sorban?
Tényleg, és te például örökbe fogadni sem tudnál gyereket? Már most nem az anyagi oldalára gondolok. Hanem csak úgy valaha is, fordult már meg a fejeben, hogy szívesen nevelnél (és szeretnél) örökbe fogadott gyereket?
Neked amúgy vannak testvéreid?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!